Az idén hatvanéves zentai vashíd (az előzőt a második világháborúban robbantották fel) elkészültéig a bánáti kofaasszonyok komppal járták át a zentai piacra a portékájukat értékesíteni. Az egyszeri jázovai (hódegyházi) asszony az urával lovaskocsin hajtott fel a kompra. A ráfos parasztkocsiról le kellett szállniuk az utasoknak. Az asszony lábán csak egy viseltes papucs volt. Amikor ezt meglátta a kompkötelet serényen „dorongoló” tréfás kedvében lévő kompos, megkérdezte a gyanútlan bánáti menyecskét, hogy hol az a szép pirospöttyös papucsa, amit neki vásárolt. Az asszony irult-pirult zavarában, alig tudott megszólalni, hogy miféle papucsról beszél, nem is kapott tőle semmit. Hallotta mindezt az „embör”, lett is perpatvar belőle, már majdnem ölre mentek a komphajtóval, amikor a vízi jármű kikötött a zentai oldalon. Az ember dühösen felült a kocsira, a megszeppent asszonyra meg ráparancsolt, hogy most már mehet gyalog a piacra.
