Az októberi reggeleken sejtelmesen gőzölög a Grisza-féle víz Temerinben. Látványnak is szép, de sokan felvesznek néhány flakonnyit, korsónyit belőle, és esküsznek, hogy rendszeresen fogyasztva gyógyerővel bír. Mások gyanakvóbbak, hivatalos laboratóriumi vizsgálatok híján inkább elkerülik.
Aki teheti és igényli, nyáron a fürdőközpontban él a javasolt gyógyvíz lehetőségével, krónikus reumatikus megbetegedések, törések utáni állapotok kezelésére. Októberben azonban erre már nincs lehetőség, sőt a következő hónapokban sem, mert a medence zárva tart a következő év nyaráig. Néhány évvel ezelőttig a forráshoz közeli kádas fürdő nyújtott egész évben reményt és gyógyírt sok betegnek, de egyszer csak ott is lakat került az ajtóra. Voltak, akik abban bíztak, hogy a vagyon-visszaszármaztatás elhozza majd a megoldást. Hát, még mindig nem hozta el.
A víz persze ettől még éjjel-nappal folyik. Pontosabban elfolyik, kihasználatlanul. Mielőtt azonban erős sugárban feltör a föld felszínére, hogy egy szempillantás alatt eltűnjön újra a szemünk elől, sárgásan megcsillan, csobog, gőzölög, szinte kínálja magát. Mint egy igazi kincs.
Pedig elprédált kincs.
