A falusi környezet békés csöndjében leültem írni a tárcámat ebbe a rovatba. A nyugalom körbeölelt, és éreztem, hogy a múzsa hamarosan homlokon fog csókolni, de ekkor a szomszédban lévő fatelepen elkezdtek fát vágni motorfűrésszel. Végül is itt az ideje, sőt, már rég meg kellett volna venni, hogy kiszáradjon rendesen. Kellett egy kis idő, hogy megszokjam a fűrész berregését, s már épp írni kezdtem volna, amikor a szomszédban sövénynyíráshoz fogtak. A sövénynyíró legalább olyan hangos, mint a motorfűrész, és immáron duóban zúgtak. Úgy éreztem, hogy egyenesen a fejembe akar hatolni a zaj, de ezt is próbáltam megszokni. Picit nehezítette a dolgot, hogy időnként egy-egy hatalmas munkagép dübörgött végig az utcán, mivel épül a gyorsvasút. Némelyektől a ház is megremegett, akkorák, de a méret ellenére meglepően gyorsan közlekednek. A remegő, zúgó, berregő és dübörgő nyugalmamban üldögéltem, amikor is az éppen mutáló kis kakasainknak hirtelen bizonyítási vágyuk támadt, mely szerint ők már nagy kakasok, és irtózatos hangon elkezdtek kukorékolni. Ez végképp elüldözte mellőlem a múzsát, de cserébe leírtam mindezt. Elvégre, a téma az utcán hever.
