Az ősz számomra a lelassulás időszakát jelenti, amikor a természettel együtt egy kicsit az ember is megpihen. Túl vagyunk a zsúfolt nyári nyüzsgésen, a végeláthatatlan programok sorozatán, a tikkasztó hőségen. A napok is rövidebbek, az éjszakák is hűvösebbek és mi is behúzódunk meleg és szeretett otthonainkba. Ahogyan a természet levetkőzi zöld lombkoronáit és minden barnába és a sárga különböző árnyalataiba borul, úgy a mi lelkünk is új köntöst ölt. Meleg teát kortyolunk a kandalló előtt, a lakást sütőtök és fahéj illat járja át, és valahogy ezek a dolgok a teljes nyugalom és pihenés varázslatos egyvelegét juttatják eszünkbe. Ebben az időszakban a meghitt családi pillanatok a nap legszebb részei, amikor mindenki a saját kötelezettségének eleget téve a nap hátralevő részében a meleg szobában forró kakaóval vagy teával a kezében almás pitét majszolva együtt nevet szeretteivel. És jó szívvel emlékezik azokra, akik már nem lehetnek ott.
Számomra az ősz a legkülönlegesebb és legvarázslatosabb időszaka az évnek, és kétség kívül a legszebb is, ami a természet színeit és pompáját illeti. Az ember lelke ilyenkor, mint egy lemerült elem újratölt, és élettelteli lendülettel folytatja tovább az évet, és készül az újabb karácsonyi nyüzsgés és kavalkád varázslatos pillanataira.
