Átálltunk. Már néhány napja. Bár van, akinél még tart az akklimatizálódás. A sajtó elég egységesen azt emelte ki az időváltoztatás beharangozásakor, hogy egy órával tovább aludhatunk. Pedig csak visszakaptuk, amit tavaszkor odaadtunk. Vagy elvették? Örülni persze lehet, már akinek oka van rá. A fiatalok vasárnap tizenegykor ébredhettek, míg szombaton ilyenkor már dél volt; aki meg hadilábon áll az alvással, annak végképp mindegy, hol áll a mutató.
Azt hiszem, a média az igazi nyertese az óra oda-vissza állítgatásának. Így évente kétszer (néhány évtizede) témát kínál, jóformán ugyanazt ismételhetik, a polgárok pedig (úgy tűnik) elsöprő többségben szidják e tavaszi és őszi játszadozást az órával.
Egyébként nem új találmány ez, először az első világháború idején alkalmazták; most már állítólag elenyésző energiamegtakarítással jár.
Az unió négy évvel ezelőtt eldöntötte, hogy eltörli a nyári-téli rendszert, aztán halasztott, jött a járvány és a háború, nyilván a képviselők bokros teendői közepette nem jutott rá idő. A jelzések szerint nem is fog egyhamar, így esetleg 2025-ben, de inkább később szabadulhatunk meg tőle. A jó munkához idő kell: hat-hét évre mindenképp szükség van egy ilyen sorsdöntő lépés előkészítéséhez. Hacsak nem vesznek el sorra a tagállamoknak küldött sms-ek.
