A nyálkás őszi időben a járdát elborítják a falevelek. Persze, örülnünk kellene, hogy utcáinkon vannak fák, a sárga, barna, rőt levelek sem mindennapi látványt nyújtanak, ahogy szinte színes szőnyegként borítják be a járdát, nem győzünk gyönyörködni a színkavalkádban. Csak nedves időben ne lennének annyira csúszósak azok a fránya levelek! Manapság nem divat elsöpreni a járdáról a havat, szemetet. Emlékszem, gyerekkoromban vagy édesanyám takarította le a járdát, vagy bennünket bízott meg ezzel, mert az a háziasszony, aki valamit is adott magára, az nemcsak a házban, lakásban, hanem az utcai részen is rendet, tisztaságot tartott. Manapság erről sokan elfeledkeznek, gyakran a közintézmények, vállalatok előtt még a havat sem hányják el, a tömbházakban sem érzi ezt senki feladatának, s az őszi falevelekkel, az eldobált papír- és műanyaghulladékkal is ugyanez a helyzet. Sok családi ház tulajdonosai sem érzik ezt kötelességüknek.
A minap munkába igyekezvén úgy megcsúsztam a járdát borító levéltengeren, olyan félspárgát sikerült produkálnom, hogy a huszonéves sportolók is megirigyelhettek volna. Amikor a lábamat ismét sikerült vízszintesbe visszaügyeskedni, az első gondolatom az volt, ha a kommunális rendőrség megbírságolná a hanyag háztulajdonosokat, jókora bevételre tehetne szert. Aztán az jutott eszembe, kicsit módosítva ugyan, de ez esetben is igazság van a közmondásban: mindenki söpörgessen a saját háza táját. Tehát, háztulajdonosok, elő a söprűt!
