Mindenszentekkor mindig meglátogatjuk elhunyt szeretteink sírjait, így volt ez az idén is. A vásár mögötti református-evangélikus temető környékén mindig nagyon nehéz parkolót találni, de szerencsénk volt, pont akkor curukkolt ki valaki, és gyorsan beálltam a helyére. Ahogy beléptünk, a temetőben teljes káosz fogadott. A bejárat mellett egy rozsdás mosógép hevert, valaki úgy gondolta, sutyiban itt „felejti”, nem látja biztos senki. Pár lépés múlva egy kóbor kutyákból összeverődött falka kezdett ugatásba, közben a megszokott út elveszett a rengeteg fatörmelék és ág alatt. A hónapokkal ezelőtt tomboló vihar itt is rengeteg fát kidöntött, a családi sírra is rádőlt egy hatalmas ág, apám járt is a temetőket gondozó közvállalatnál, és megkérte őket, tegyenek rendet. A sírig el sem juthattunk a szokásos úton, mert a kidőlt fák mellé most az egészséges fák nagy részét is kivágták, és ott hagyták, amerre dőltek, teljesen megváltoztatva a környezetet. Végre-valahára nagy nehezen a sírhoz értünk. Az óriási ágat valóban eltávolították, de sajnos a mindig hűvöst adó nagy fát is kivágták, pedig látszott a törzsén, hogy egészséges. Mindenhol fűrészpor és farönkök. Valóban rendet tettek, alig maradt fa a temetőben.
