A szokás nagy úr – tartja a szólás, nem alaptalanul. Modern világunkban iparágak épülnek a (rossz)szokásainkra, és milliók megélhetését biztosítják. Egy aprónak tűnő, de az imént leírtat jól alátámasztó példa: Gyűjtsük nyakra-főre a PET-palackok kupakjait, ezzel állítólag beteg gyerekeken segítünk. Méginkább azokon, akik a PET-palackok újrahasznosításából pénzt generálnak. A kupakos palackokat ugyanis a présgépek sehogy, vagy csak nehezen és robbanásveszélyesen tudják összenyomni, a reciklálóknak pedig pluszembert kell fizetniük, aki a kupakokat lecsavargatja, egyenként. Erre a gép még nem képes. De egyáltalán miért csavarjuk rá a kupakot az üres flakonra? Szokásból. Még a kupakgyűjtési, humanizmussal fűszerezett kampány sem hozott áttörő eredményt, a kupakok többsége változatlanul ott marad rácsavarva az üres palackokon. Most már azonban nem sokáig, mert a reciklálók megtalálták, és a palackozókkal implementáltatták a megoldást. Ellehetetlenítés – a PET-palackok kupakjait egy vékony karikával a palack nyakához kötik, lecsavarás után nehezen elválasztható, és visszacsavarni is körülményes. Kérdés, hogy azok, akik nem tervezik egyszerre lehörpinteni a palack tartalmát, hogyan reagálnak majd erre a mindennapjainkat tovább nehezítő és lassító, aprócska innovációra.
