Az újvidéki vasútállomáson történt tragédia alapjaiban rengette meg a szerbiai társadalmat, és immáron három hónapja régóta nem látott tiltakozási hullám söpör végig az országon. Szinte nem telik el úgy egy nap, hogy ne hallanánk híreket a tüntetésekről, és a nem ritkán előforduló sajnálatos incidensekről. Mindenkinek megvan a véleménye a témában, ami megosztottságot szül a polgárok körében. Nemrégiben Temerin is a tiltakozók szavaival élve „talpra állt”, a megmozduláson pedig magam is tapasztaltam a már emlegetett megosztottságot. A település központját lezáró tiltakozók mellett egymásután sétáltak el közömbösen a megmozdulással egyet nem értő polgárok. Az egyikük ki is jelentette, hogy nem támogatja a tiltakozás ezen formáját, azonban mégis kedélyesen elcsevegett a blokádban résztvevő néhány ismerősével. Talán lehet ez egy követendő példa is, hiszen nem szabad megengednünk, hogy a véleménykülönbségeink éket verjenek a kapcsolatainkba, vagy akár erőszakra sarkallják az egyik, vagy másik oldal képviselőit.
