A régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva október volt az év nyolcadik hónapja. A hónap elnevezése ebből ered. Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tette vízre a hajóját, kezdte a föld művelését, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el az ekét, illetve olajozta meg a dárdát, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjon. Jankovics Marcell Jelkép kalendárium kötetében olvashatunk a föntiekről részletesen. A grafikusművész, művelődéstörténész szerint a naptár az égi mozgások megfigyelésén alapszik, az égi rend tükre. Az égi rend viszont az isteni törvényt jelentette. Ebből következően a naptár szerepe, jelentősége lényegesen nagyobb volt hajdanán, mint ma. A csillagok szabták meg a létezés kereteit: az évszakok körforgását, az állatok vándorlásának idejét, és azt az igényt, hogy kiismerjük az égi jeleket.
Azzal a tudással, amit a csillagokból olvastunk ki, éltük az életünket. Az idők folyamán ez az ősi ismeret feledésbe merült.
Pedig ma is érdemes fölnézni esténkét a magasba.
