Van úgy, hogy semmi sem úgy indul a napunkban, ahogy kell. Az óra valamiért későn csörög, nem vettük észre tegnap este, hogy nincs a konyhában kávé, a jégszekrényben tojás reggelire. A munkahelyen is csak problémákba ütközünk, a meló utáni pihenés pedig eleve halálra ítéltetett, mivel a kis délutáni munka, amit állítólag egy óra alatt kellett volna befejezni, hirtelen egy félnapos munkamaratonná duzzad. Mivel, ugye, az egész napunk elment a fenébe, így sem lelkesedésünk, sem energiánk nincs arra, hogy bármit is tisztességesen megcsináljunk.
Ha nincs szerencsénk, ebből az egy elátkozott napból lehet több is. Személyes rekordom a másfél hét, amikor minden áldott reggel úgy ébredtem, hogy bár ne tettem volna.
Szerencsére, egyszer csak végeszakad ennek a pechsorozatnak, csupán ki kell várni.
Ez a művészet az egészben!
