Ez nóóómális? – fut át az agyamon gyakran a legendás Besenyő család elhíresült felkiáltása, a „maga nóóómális?”. Merthogy időről időre olyan dolgokba ütközöm, amik egykor normálisak voltak, mára azonban átcsapott abnormálisba. Vannak fordított példák is szépszerével, és az utóbbi időben különösen tapasztalom, hogy nem csak én döbbenek meg gyakran olyan dolgokon, amiket világéletemben abnormálisnak tartottam, most meg hirtelen menővé váltak.
Vannak persze állandósult, a világszemléleti módosulásoknak sokkal inkább ellenálló dolgok. Ilyen például a hálapénz. Ami ugye, sok esetben inkább csúszópénz, mintsem hálapénz, de ez már így van, amióta világ a világ. Az orvosnak ugyebár hálapénzt adunk, a pincérnek borravalót, a bírót már megvesztegetjük, a rendőr pedig vagy elfogadja, vagy megbüntet a kenőpénzért. A tanárnak évzáró ajándék jár, a postásnak baksis… és van egy csomó szakmabeli, akinek éppen semmi sem csúszhat oldalról a zsebébe, mert az úgy normális. Nóóómális ez?
