A disznóvágások, a disznótorok idejét éljük. A közelgő ünnepekre, újévre, majd húsvétra is gondolva a falusi emberek általában saját hízójukat vágják le. A téli disznóvágás nyomán születő töltelékek, a kolbász, na meg a sonka valamikor ki kellett hogy tartson legalább kapálásig, sőt aratásig. Az aratók fő energiaforrása a füstölt szalonna volt hagymával. Az egyszeri hódegyházi ember, Tóth Mihály, becenevén Paska, abban a régi, szűkös, spórolós világban még saját magától is megvonta a finom falatokat, csakhogy minél tovább tartson a kolbász a kamrában. Az elbeszélések szerint gyakorta csak állt a kamra ajtajában, kezében kenyérrel, és sóvárgó tekintettel nézte a rúdon lógó kolbászt, de nem tört le belőle egy falatot sem, pedig már a nyála is kicsordult. Spórolta a kolbászt, csak üres kenyeret evett, megelégedett a kolbász látványával és illatával. Becsapta a hasát! Így azután hosszú ideig kitartott a füstölt kolbász a kamrában.
