A rácsodálkozás képessége jó dolog, főként, ha pozitív dolgokra csodálkozik rá az ember. Én is az a gyakran rácsodálkozó típus vagyok, de sajnos nem mindig pozitív dolgokat hoz elém az élet. Pl. újra és újra rá tudok csodálkozni, hogy milyen lassúak a magyar határőrök. Nemrég Szegeden jártunk, és hát elhúzódott kicsit a kirándulásunk, ezért nem tudtunk a kis határátkelőhelyen visszajönni, hanem az autópályára kényszerültünk. Szerencsére épp nem volt vendégmunkás-időszak, és vasárnap este lévén, nem számítottam nagy tömegre. Hát tévedtem. A magyar határnál két sorban álltak a kocsik, a sor vége igencsak távol volt a határtól. Ugye Murphy törvénye szerint, mindig az a sor megy lassabban, amiben te vagy. Ez most is így volt, de mindkét sorban sokat kellet várni. A határfigyelő applikáció szerint 91 perc alatt értünk át. Ez azért nem semmi. Az igazi döbbenet viszont csak akkor jött, amikor átértünk a szerb oldalra. Mindössze egy sor volt, amiben 5 kocsi állt előttünk. Útlevél-ellenőrzéssel és vámvizsgálattal együtt megvoltunk 5 perc alatt. Amihez a magyaroknak 86 perc kellett vámvizsgálat nélkül, az a szerbeknek 5 percbe telt. És sajnos, ez a példa nem egyedi, a határfigyelő oldalról az derült ki, hogy épp a gyalogos határátlépők vártak jócskán a magyar oldalon.
Újra rácsodálkozhatok, hogy van, ami Szerbiában jobban működik, mint az EU-ban.
