Tegyük fel, hogy létezik szilárd talaj. Szilárd talaj lehet beton, aszfalt, vas, kő, föld – fűvel benőtt vagy kopár –, esetleg fa, agyag és még sok hasonló anyag. A szilárd talaj ellentéte a légies, bizonytalan talaj. Szilárd talajon járhatunk, futhatunk, dolgozhatunk, alhatunk, szórakozhatunk, étkezhetünk, sportolhatunk és más konkrét elfoglaltságokat űzhetünk. Ezzel ellentétben a bizonytalan, légies talajon semmilyen konkrét cselekvést nem végezhetünk. Legfeljebb lebeghetünk. A légies talaj hátránya a szilárddal ellentétben az, hogy nem vethetjük meg biztosan a lábunkat, nem érezhetjük azt a nyugalmat, amit a stabilitás jelent. Ebből fakadóan légies talajon sokkal több bennünk a kétely, sokkal többször kérdezünk rá önmagunkra, okainkra és céljainkra, feladatainkra és örömeinkre. A bátorság ritka vendég a bizonytalan talajon: sokkal több a félelem, a szorongás. Aki szilárd talajon áll, így tekint a bizonytalan talajon állóra: szegény, nem tudja, mi az a stabilitás, a nyugalom. Aki légies talajon lebeg, így tekint előbbi társára: ő biztosan tudja, mit akar. Kétségtelen, hogy a bizonytalan talaj sok szempontból hátrányos. De időnként a magasban elszáll egy repülő. A szilárd talajon álló ilyenkor vágyakozva figyeli, légnemű társa viszont utána száll, ha úgy kívánja. Ezekben a ritka pillanatokban ő lehet a repülő, a légörvény, a szétterülő fény, a felhő és benne a szikrázó jégkristály, amely később esőként aláhullik.
