A kisember akár önmaga bosszantására is olvashatja a hírt, miszerint óriási szakadék tátong a világ leggazdagabbjai és a szegények között. A legújabb adatok szerint az emberiség egytizede jutott (a vírusjárvány idején) a földkerekségen megvalósított jövedelem feléhez. Ha pedig a vagyonukat tesszük mérlegre, az derül ki, hogy övék a háromnegyed része, míg a szegényeké mindössze két százaléka.
Talán még a tíz százalék egy része is igazságtalannak tartja az ilyen elosztást, a többség pedig a számára elérhetetlen fényűző életet véli látni, nem gondolva arra, hogy a mágnások a pénzük töredékéből is ugyanolyan vígan élhetnének, mint ebből a rengeteg pénzből. Gyáraik, üzemeik, befektetéseik valósulnak meg, de munkát is adnak millióknak. Ilyen a rendszer. Baj akkor van, ha a pénzükkel már egész országokat megvehetnének, és meg is teszik, amikor hatalmat vásárolnak. Veszélyesebb ez az anyagi gazdagságnál.
Jön erre Magyarországon egy jelölt. Ő azt mondja, a rezsicsökkentés – ami igencsak segíti a szegényeket – nagy marhaság, inkább spóroljanak: vegyenek föl két pulóvert, járjanak kisebb autóval. Ha esetleg a szociális érzékenységűnek vélt balos vezérek – no, ők nem szegények – ilyen programmal választást nyernek, akkor önsanyargató a nép, és a gazdagodásáért nincs mit tenni.
