Csípős reggeli hideg ölel át, a nap pedig gyengéden simogatja arcomat. A mellettem lévő fán cinegék dalolnak, és egyenként röppennek át a közelben lévő madáretetőre. Az utcán sürgölődés-forgolódás, mintha picit nagyobb lenne a boltokban tömeg. Az emberek csomagokkal a kezükben, megkönnyebbült mosollyal és reménnyel az arcukon. Feléledt téli álmából a hangyaboly.
A piacnál fenyőhadsereg fogad, az asztalokon katonás sorban kacsintgatnak rám a mákos bejglik, a távoli csilingelős dallamokat pedig gyermeknevetés töri meg. Sajátosan kevereg a levegőben az izgalom és a nyugalom. A kirakatokban hópelyhek, színes fények, tobozok, szaloncukrok. Ünnepi ruhába öltöztek a fák, a villanyoszlopok, a házak és az utcák. Hamarosan itt a karácsony.
Lelkem mélyén az estét várom. A várakozás pillanatait és az ünnep illatait. A forralt bor és a fahéj melegségét, a narancs és a fenyőfa üdítő frissességét. Szinte minden tökéletes. Becsukom szemem és elképzelem, hogy az ablakból nézem a hópelyhek lassú hullását. Légzésem elmélyül, szívem lelassul...
Hiányzik a lábam alatt ropogó hó élménye.
