Az egykori szocialista Csehszlovákiába utazók egyik nagy öröme az ott kapható kiváló minőségű sör volt. Szükségtelen volt az esetleges aggodalom, hisz nemcsak a legelőkelőbb vendéglőkben, hanem a legszerényebb lebujokban is jobb sört szolgáltak fel, mint a világ legtöbb táján. Szóval nekünk teljesen normális volt, hogy Magyarországon bor, Csehszlovákiában sör…
Volt azért egy kellemetlen korlátozás, a České Budejovice-i, a város német nevét viselő híres Budweiser sör sehol sem volt kapható, pedig sokan szívesen kortyoltak volna belőle. Nekem 1987 februárjában, a téli Universide idején, a Csorbatóhoz közeli Poprádon sikerült. A város 3000-es nézőterű jégcsarnokában a Csehszlovákia–Szovjetúnió rangadót játszották, s vagy 5000-en próbáltak bepréselődni. Mivel kicsit elkéstem, kint szorultam, a folyosón körözve itt-ott a bejáratoknál tolongók feje felett próbáltam látni valamit a jó meccsből. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik alkalmi büfébe ládákat hordanak be, és kitesznek egy plakátot is, amelyen az állt: Budweiser. Megkérdeztem, hogy eredeti-e. A pincér cinkos mosollyal bólintott, s már bontott is egy üveget. Hogy, hogy nem, a lelátóra is eljutott a híre. Legalább fele néző kiözönlött, és a most vagy soha gondolattól vezérelve a söntéshez próbált hozzáférni. A második harmadtól már ülve nézhettem a meccset.
