Általános hiedelem volt, talán még ma is él, hogy az újévi szokások az egész évre hatással vannak. A szilveszteri és az új év első napjának hagyományai összefonódtak, és ebben fontos szerep jutott az egész életvitelnek.
A szilveszteri zajkeltéssel például az ártó szellemeket igyekeztek távol tartani a háztól, régen karikásostor, csengő, kolomp szólalt meg utcahosszan. Néhol még ma is föllelhető szokás az óévet harangzúgással búcsúztatni. Az időjárásjóslás alkalmai is voltak az ünnepek. Ha újév napján szép, napfényes az idő, az jó évet jelent. Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, a piros hajnal pedig szeles esztendőt jelez. Aki folyó mellett lakik, annak jót jelent a halvacsora, de aki nem, az vigyázzon, mert elúsztatja a szerencséjét.
Sorolhatnánk a népi hiedelmeket, amelyek át- meg átszőtték ünnepeinket és hétköznapjainkat. Ilyen a mai, Szent János evangélista napja is, ami régi szokás szerint a borszentelés ideje. Borvidékeken ma sem felejtették el, hogy áldomást igyanak Szent Jánosra. Doroszlón így szólt a köszöntő: Fölserkenj, szent hajnal, / Mosolyog e hajnal! / Egy arany tollacska / Repdes, mint egy angyal.
Aki terített asztal mellett, vidám mulatságban, jóbarátok között, a család szeretetében tölti ezeket a napokat, sokat tett annak érdekében, hogy a jókedvet és a reményt éltesse.
