Nagyzolás, önzőség (Pexels)
Nem szeretem az önző embereket. De ki szereti? Van belőlük bőven, önzőségük különböző formában nyilvánul meg. Például a forgalomban. Kocsijával, mit sem törődve, hogy elzárja a parkolóról kifarolni szándékozó járművet, szabálytalanul leparkol mögé, és besétál a bankba, még arra sem méltatva a kocsiban ülő mérgelődő embert, hogy odaszóljon neki „elnézést, azonnal jövök”. Persze, hogy nem jön azonnal.
Most, hogy tombol a vírus, megmutatkoznak a csak magukkal törődő emberek. Nem azok között kell keresni, akik állandóan maszkot hordanak, hanem azok között, akik félvállról veszik a járványt, mint például egy ismerősöm. A fertőzés minden jele megmutatkozott rajta, lázas volt, nem érzett szagokat, sem ízeket, köhögött, mégsem akarta leteszteltetni magát, pedig mindenki az tanácsolta neki, hogy tegye meg. „Nem teszem, mert ha kiderül, hogy fertőzött vagyok, akkor karanténban kell ülnöm, meg az egész családnak is, nem tudok majd dolgozni, gyerekeim iskolába járni.”
Igen, ő nem tud dolgozni, az ő gyermekei nem tudnak iskolába járni. Az egyáltalán nem érdekli, hogy esetleg az általa megfertőzöttek tudnak-e majd dolgozni, iskolába járni, vagy netán élni még néhány évet?
Nem szeretem az önző embereket.
