Tévedés (Illusztráció/Pixabay)
Lejárt a mopedem forgalmi engedélye. Kereken öt éve. Azóta is rendszeresen megújítottam a bejegyzését, megkaptam az igazoló matricát, az engedély érvénytelensége senkit se zavart. Október végén ismét regisztráltam a járműt, és el is vették az engedélyt, valami olyan magyarázattal, hogy eddig így volt, innentől meg másként lesz. Hogy micsoda, az nem derült ki. Nem is firtattam, mert örültem, hogy az ötévnyi késlekedés miatt nem sóztak rám valami jó kis pénzbüntetést. A forgalmi engedély műanyag kártyáját Belgrádban nyomtatják, úgy két hetet kell várni rá.
Nekem meg nem akarózott elmenni érte. A nejem noszogatott, persze eredménytelenül, amíg tegnap a sarkára nem állt. Összekaptam magam, és nekivágtam a városi adminisztráció útvesztőjének. A bejáratnál lázmérés, majd fél épületet megkerülve eljutottam az ügyintéző irodához. Előttem egy ügyfél, egy perc múltán már távozott, én se maradtam egy percnél tovább, az utánam következő is elhagyta az irodát, mire elpakoltam az irattárcámba.
Az irodában öt hölgy, szájmaszkban, mélabús tekintettel révednek a semmibe. Egyikőjük dolgozik az ügyfelekkel. Én meg várom, hogy leteremtsen, miért nem jöttem előbb. Semmi fejmosás, még csak megrovó tekintet se. Nem erre számítottam. Fölkészültem, hogy ha belém kötnek, kifejtem, hogy egyébként is, de járványidőben különösen, a hivatal postán is elküldhetné a forgalmi engedélyt. Mert máshol ez normális, a bankkártyát is a posta kézbesíti. Például. Ám nem volt alkalmam előadni a mondandóm.
Odahaza láttam, hogy a forgalmim 9999. december 31-éig érvényes. Most vagy én vagyok öreg, vagy a mopedem. De örülök, hogy jövőre csak a matricáért kell sorban állnom. Remélem, maszk nélkül, és a moped is tartja addig magát.
