Az a gyanúm, hogy a koronavírus összeszűrte a levet a demokráciával. Legjobban az egyéni szabadságjogokra épülő és helyenként az anarchia határát súroló liberálissal. Merthogy demokráciában lehet tüntetni a maszkviselés ellen, fittyet hányni a távolságtartásra; lassan már alkotmánymódosítás kell ahhoz, hogy minimális észszerűségre rávehessék a szabadságjogokban tobzódókat.
Régóta hiányolom, hogy járványügyben a médiumok hallgatnak Kínáról, ahol négyezer-hétszáz körüli a halottak száma. (Magyarországon már több az áldozat, de mi is „szépen” haladunk.) Ha arányítjuk az adatot az egyébként elismerten jól teljesítő Németországéhoz, a lélekszámhoz képest az ázsiai országban kétszázhetvenezer embert vitt volna el a koronavírus. Állítólag azért nem tette, mert abban az országban diktatúra van. Csak ott bizony a vírus kiindulásául szolgáló tizenhárommilliós lélekszámú Vuhant pl. két és fél hónapra úgy lezárták, hogy a madár sem járhatott a tiltott területen, meg családonként egy személy léphetett ki a lakásból heti néhány alkalommal.
Japán, Dél-Korea és más országok sikeres védekezése mégis azt példázza, hogy nem csak a diktatúrán múlik az eredmény. Míg a keletiek szabálykövetők, a nyugatiak tiltakoznak és vitatkoznak. Hogy eközben mennyi embert áldoznak föl a demokrácia oltárán, az részletkérdés.
