Nemrégiben egy kisegítő iskolában riportoztam, ott mondta az igazgató: iskolájukba sok szegény sorsú gyerek jár, velük nem tudják megoldani az online oktatást, mert sok családban nem hogy számítógép és internet, de telefon és néhol még áram sincs.
El sem tudom képzelni, mit adnának ezek a gyerekek egy jobb telefonért – csak remélni tudom, hogy a józan eszüket, az egészségüket vagy a tisztességüket semmiképp. A kínai Wang Shangkun 17 éves volt, amikor eladta az egyik veséjét a fekete piacon, az árán egy új iPhone-t és egy új iPadet is vásárolt. Azt mondta, a barátai előtt akart felvágni az Apple legújabb készülékeivel. A jelenleg 25 éves fiatalember akkor azt gondolta, egy vese is elég lesz a menőséghez.
Nagyot tévedett: veseelégtelenség miatt ágyhoz van kötve és dialízisre van szüksége, a tanulmányait is kénytelen volt feladni, jelenleg szociális segélyből él. Elmondása szerint azért fordult a drasztikus megoldáshoz, mert a Kína szegényebb régiójában élő családja sosem tudta volna neki megvenni az Apple új készülékeit.
Súlyos árat fizetett azért, hogy megtanulja: nem kell bármi áron egy olyan „baráti” közösség tagjának lenni, amelybe egy menő kütyü jelenti a belépőt.
