A minap munka közben szó szerint kiütöttek a nyeregből. No, nem úgy, mint a westernfilmekben, de hasonlóan sikerült berezelnem.
Ugye 2020 rossz viccekben nem szűkölködött, és úgy gondolta, hogy egy földrengés még belefér a végére. Igaz, az epicentrum nem Újvidéken volt, viszont pont elég arra, hogy tisztességesen becsináljak. Elmélyülve dolgoztam valamelyik íráson, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy mozog a szék a fenekem alatt. Először azt hittem, hogy megint a szomszéd ügyetlenkedik valamit, aztán beugrott: a második emeleten vagyunk, a szomszéd meg kézi fúróval szokta kínozni a falakat meg bennünket, nem pedig buldózerrel.
Akkor lettem ideges, amikor megláttam, hogy a könyvespolcomon is táncikálnak a könyvek, mígnem végre beugrott, hogy miről is van szó.
Akkor hirtelen felálltam, kiballagtam a folyosóra, mert okosabbat nem tudtam tenni. Mire észbe kaptam, a rezgés teljesen megszűnt, én meg csak bámultam ki az ablakon, hogy esetleg a járókelők is ugyanilyen félsokkos állapotban vannak-e, mint én.
Gyorsan írtam is az öcsémnek egy üzenetet, hogy bezzeg én túléltem már egy földrengést is, mire ő visszaírta, hogy csak maradjak a fenekemen, mert neki ez a második.
