Most már teljes egészében megértem azokat a figyelmeztetéseket, hogy ezután semmi sem lesz olyan, mint amilyen a pandémia előtt volt. Itt van például a legújabb hír, miszerint agresszív mókusok tartják rettegésben a járókelőket New Yorkban: mindenki tehetetlen. Rendszeressé váltak a mókusok által elkövetett támadások New York Queens kerületében. A közelmúltban több áldozat is mesélt arról, hogy súlyos sérüléseket eredményező összetűzésbe keveredtek a harcias rágcsálókkal. Egy helyi lakos elmondása szerint az ő lábára egyszerűen a semmiből mászott fel egy mókus, a testén több horzsolást és vágást is okozott, az egyik ujját pedig úgy megharapta, hogy végül csak nagy nehezen tudott megszabadulni az állattól. Mások is hasonló esetekről számoltak be: az állatok a lábukon másztak fel a testükre, vagy a postaládákról ugrottak rájuk.
Nálunk sem jobb a helyzet. Igaz, nem a mókusokkal gyűlik meg az emberek baja, hanem a kóbor kutyákkal. Az ebek teljesen átvették a hatalmat! Vannak utcák, amelyekbe jobb be sem menni, mert kiszabják a gatyáját az embernek. A város tehetetlen – a kutyaharapások miatt milliókat kell kifizetnie a károsultaknak. A kóbor kutyák száma pedig egyre csak nő, gazdáik egyszerűen utcára tessékelik őket, amikor fogytán a kenyér. A hivatalos statisztika pedig hallgat: egyelőre még nem tudja vagy nem akarja megmagyarázni, milyen az összefüggés a kutyaharapások száma és az elszegényedés között!
