Lakásom belső méretei nem teszik lehetővé a klasszikus franciaágy elhelyezését, amiért annak idején egy húsz centiméterrel keskenyebbet vettem. A gyári minőség sem volt elsőrangú, azután az idő vasfoga is megtette a magáét, így nemrég új fekhely után kellett néznem. A bútorszalonokat bejárva gyorsan rájöttem, hogy baj lesz, mert olyan méretben már nincs. Végül a ki tudja hanyadikban ráálltak, hogy külön rendelésre, a klasszikus méret árán, csinálnak nekem egy megfelelőt. Mit mondjak, másodikból sikerült, összesen több mint egy hónap után hozták is.
A boldogságnak nem volt határa, viszont a kor is számít, az öreg csontoknak jólesett volna a gyárinál valamivel puhább és kényelmesebb matrac. Az egyetlen lehetőségnek az agyonhirdetett fedőmatrac mutatkozott. Találtam is jó árban, csakhogy annak szélessége, ugyanúgy mint a drágább fajtáké is, nem az én ágyamhoz lett szabva, pont olyat pedig, egyből eltalálták, nem gyártanak. Az előző mese megismétlődött, a klasszikus szélességű árán csináltak nekem egy keskenyebbet. Amikor végül hazavihettem, kiderült, hogy szélességében eszményi, viszont valami okból hosszabb mint az ágy. Ezt a problémát már magam oldottam meg. Kinyitottam a cipzárat, a felesleg szivacsot ollóval levágtam, a huzat többletét behajtottam a matrac alá, és a szabványok már álmomban sem kísértenek.
