Egy izgalmas gyermekkornak része a grund. Gondoljunk csak az irodalom leghíresebb grundjára, a Pál utcai fiúk „játszóterére”. Szabadkán, a Kertvárosban is van a budapesti Mária utcaihoz hasonló, izgalmas terület, amely télen-nyáron tele van gyerekkel. Nyáron a hatalmas földkupacról irtó izgalmas legurulni a biciklivel. S milyen jót lehet itt bújócskázni…
A óvoda épület melletti területet fokozatosan hódítja meg a város. Játszóteret alakítottak ki egy részén, aztán a szélébe szégyenlősen ugyan, de ültettek néhány fát, s itt kapott helyet a taxiállomás is. Most legutóbb a másik szélén elültettek vagy 10 fekete fenyő csemetét. Szép formásak voltak, nem is éppen kicsik, vagy két méter magasak lehettek. Előbb csak 3–4 kezdett el száradni, mostanra meg már mind kiszáradt.
Gyakran járok arra, de soha sem láttam, hogy valaki megöntözte volna őket, ez persze nem jelenti azt, hogy nem is tette, lehet, hogy csak nem elégszer. De ha a kertészek nem is érkeztek, nem értem, az ott lakók hogyan tudták nézni, hogy kiszáradnak a frissen ültetett fák?
Borzasztó látvány most ez a kertvárosi grund, ami tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas földrakás, amit már benőtt a fű. Én 25 év óta emlékszem rá, hogy ott van. Generációk nőttek fel az aprócska vadonban. Az én szívemnek is kedves.
