Hajdanán összegyűjtöttük a használt toalettpapírt, gépben kimostuk, kiakasztottuk, majd száradás után újra használtuk.
Na, jó, nem egészen így volt. Valójában nem is gépben, hanem teknőben mostuk ki.
Végleg félre a tréfát: csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy egykoron volt tartása a WC-papírnak. Viccet is faragtak ebből a tartásból: repülőmérnökök tanakodnak, hogyan akadályozzák meg, hogy az új gépek szárnya minduntalan letörjön. Egy takarítómunkás azt javasolja nekik, hogy a szárnyakat perforálják a törzsnél. A mérnökök értetlenkedésére azt a magyarázatot adta, hogy a toalettpapírt se lehet eltépni a perforációnál, így a repülő szárnya se válik majd a törzstől.
Szóval, a papír még papír volt. A falusi vegyesboltban a nagy dohányosok WC-papírt vásároltak cigarettapapír helyett. Bizonyára nem azért, mert a toalettpapír multifunkciós volt, hanem mert munkától eltorzult, köszvényes ujjaikkal abba könnyebben belecsavarták a dohányt, mint a cigarettapapírba.
A mai toalettpapír olyan, mint a cigarettapapír volt, kevés nyál összefogta, sok nyáltól szertefoszlott.
Igyekszem minőséges papírt beszerezni, keresem, hogy bár háromrétegű legyen, de hiába gombolygatom, vékony, akár a cigarettapapír. Ha nem vékonyabb. Tegnap dühömben vettem a fáradtságot, pincettával szétfejtettem egy lapkát. Nem a használtból. És láss csodát, valóban három rétege van, bár ez a használati értékében nem mutatkozik meg. Bádogos nagyapámnak köszönhetően tudom, mi az aranyfüst. Különleges technológiával préselt, rendkívül vékony, akár egy tízezred milliméter vékony, díszítésre szolgáló aranylemez. Kézzel nem szabad érinteni, mert eltűnik, és rendkívül drága. Nagyapám a WC-papírról beszélt volna?
