A szerbiai Unió-ellenesek egyik kedvenc témája, hogy Európa silány minőségű áruval árasztja el az itteni piacot, és érdekes módon elsőként mindig a Nutella mogyorós csokikrémet említik, amely az Unióban állítólag sokkal jobb minőségű, mint amit nálunk árusítanak.
Lehet, hogy valóban így igaz, de mivel nem eszem, saját tapasztalatból nem értékelhetek. Arról viszont egyetlen szó sem esik, hogy miért exportálják a kevésbé minőségeset. Miért nincs valamilyen ellenőrzés, és ha nem megfelelő, miért nem küldjük vissza, mint az oroszok a szerbiai húst?
Na jó, tudom én, hogy a dolgok nem így működnek, a silány árun nagyobb a haszon, a szerbiai fogyasztók pedig nem válogatósak. Mert ha azok lennének, tömeges volna a felháborodás nemcsak a behozatali, hanem a hazai portéka miatt is. Például, hogy csak néhány terméket említsek, a tej, a paradicsom és szalámifélék rossz minősége kapcsán is lehetne okkal tiltakozni.
Az emberek azonban hallgatnak, veszik a vacak árut, és azzal etetik elsősorban a gyerekeket.
Az is bizonyos, hogy a mai fiatalok nem is tudják, milyen ízű a jó tej, paradicsom és szalámi. Lehet, hogy azt hiszik, pont ilyen kell, hogy legyen. Aki viszont tudja, megelégszik az időnkénti morgással, vagy éppenséggel összeesküvés-elméletet sző. Az egyik piaci árus bizalmasan figyelmeztetett, nem lehet véletlenség, hogy minden pékség közvetlen közelében ott a gyógyszertár. Magamban megmosolyogtam, viszont a kenyérboltok közelében tényleg ott vannak a patikák.
