Mindig vegyes érzésekkel indulok az egyik legnagyobb üzletlánc boltjába, mert habár tudom, hogy ott kaphatom meg a kiszemelt termékeket a legjobb áron, a kiszolgálás lassú, a polcfeltöltés iszonyatos, és az eladók, valamint a kasszás nénik hozzáállása pedig idegtépő tud lenni. Így indultam el pár nappal ezelőtt is a bevásárlásba, gyorsan összeszedtem az akciós termékeket, majd beálltam a sor végére, 11-en voltak előttem. Ebbe az üzletbe mindig úgy jövök, hogy felkészülök a „kihívásokra”, abban az esetben pedig, ha sietős a dolgom, messze elkerülöm. A sor nemigen haladt előre, és mögöttem elkezdődött a morgolódás, mert csak egy pénztár dolgozott. Elkezdtek kiabálni, hogy nyissák meg a másik pénztárt is, mire a kasszásnő visszakiabált lazán, hogy egyedül van a váltásban, és neki sem könnyű. Lehet, hogy nem könnyű, de azt is hozzá kell tenni, hogy valóban nem siette el a dolgát. És amikor már közeledett az „alagút vége”, egy asszony, aki előttem került a pénztárhoz, azt mondta a kasszásnőnek, hogy menjen, válasszon neki egy dinnyét, mérje meg és hozza ide… Nem hiszem, hogy ez beletartozik a munkakörébe, de a kasszásnő lassan elsétált a dinnyékhez, majd alaposan megkopogtatta őket (meg a mi idegeinket is), végül kiválasztotta… A mögöttem várakozó férfi elkezdett kínjában nevetni, azt mondta, most elmehet megsétáltatni a hölgy kutyáját is, majd mi megvárjuk… Ettől még nem iparkodott jobban a kasszásnő, és a hölgy sem, aki még egy olyan cigarettát is kért ezek után, amit percekig keresett a kasszásnő egy másik pénztár alatt, de végül nem találta. Sorra kerültem, kiszabadultam az üzletből, micsoda megkönnyebbülés…
