Azt olvastam, vagy hallottam, hogy a szakmai végzettséget tanúsító oklevelek kiállításuk után ötven évre érvényességüket veszítik, magyarán, semmit se bizonyítanak, eldobhatók. Utánanéztem, az én diplomám még bő 12 évig érvényes, ezen nincs mit izgulnom. Viszont eszembe jutott az a rengeteg időpocséklás, mint a hadseregben eltöltött idő, amit ráadásul az állam nem ismer el szolgálati időnek – hát akkor mi a fene egyéb volt? – és nem számítja be a nyugdíjjogosultsági esztendők közé.
Több féléven át tanultuk például a politikai gazdaságtan alapjait szerbül, rengeteg matematikával és kíméletlen szigorral. Amikor levizsgáztam a tárgyból, tudtam, hogy befejeztem az egyetemet, pedig még igencsak messze jártam az oklevéltől. Ugyancsak szemesztereken át hallgattuk a szociológiának álcázott társadalomtudományok alapjait, majd az önigazgatási szocializmus alapjait, végül a honvédelem alapjait, előbb szerb, majd magyar nyelven, volt egy féléves finn nyelvi kurzusunk, az előzőkhöz hasonlóan teljesen fölöslegesen, 38 év alatt ezekből a tanulmányokból az égvilágon semmi hasznom nem volt. Testnevelésből is annyi, hogy szabad terminusokban pingpongozhattunk a tornateremben, és így hetente két alkalommal tisztességesen lezuhanyozhattunk. Egyébként a tanárunk feljegyezte személyi lapomra, hogy mennyi idő alatt futottam és úsztam le az adott távot, noha azt se tudtam, hol a salakpálya, úszni meg soha nem tanultam meg tisztességesen
A szerb nyelv viszont módfelett hasznos volt, jó tanárok oktatták emelt óraszámmal vagy három tanéven keresztül, járatossá váltam a nyelvtan berkeiben. Az előtte elvesztegetett idő helyett tanulhattunk volna mást is, például latint, amihez jó alapom volt, még több esztétikát, amit meg keveselltem, angolt talán alaposabban. Akkor ez volt a tanterv, ezt kaptuk. Viszont a könyvtárt megtanultuk használni
A bolognai oktatási folyamat kezdetekor már közel két évtizedes tapasztalattal rendelkeztem, jöttek is a majdan helyemre kívánkozó hallgatók, szakkönyveket kunyerálni. Fölpolcoltam a több száz oldalas kiadványokat, és hoztam volna már a koffert, mikorra kibökték, hogy eszük ágában sincs elolvasni mindezeket a könyveket, tanáruk följegyeztette velük, hogy melyikből melyik fejezetet, hány oldalt kell elolvasniuk, ezeket majd kifénymásolják.
Hát, bármennyi sallangjával egyetemben sokkal jobban tetszett az előző oktatási rendszer.
