Régi álmom, hogy az udvarunkba egy nyári, kis lakot építtessek. Filagóriát, pavilont, szaletlit. A helyét is megterveztem, sőt néhány évvel ezelőtt az alapját is megcsináltattam. Öntettem egy ötször öt méteres betonlemezt. Majd erre szerelik fel a mesterek a kis lakot. És ha meglesz, kora tavasztól késő őszig ebben a kis szaletliben fogok üldögélni. Kutyáim is mellém telepszenek, Cimet macskám is az ölembe ül, ott dorombol naphosszat. Olvasgatok, írogatok, kávézok. Barátaimmal majd ide ülünk, beszélgetünk. Párommal és lányommal römizünk. Meg sakkozunk is. Közben hallgatjuk a harkály kopogását. Mert van egy harkályunk. És majd hagyok a szaletli asztalán néhány szem diót, mogyorót éjjelre, hogy a környék mókusai is örüljenek. Az udvart rendezem, füvesítem. A szomszéd felöli drótkerítést náddal borítom, hogy ne nézzem a túloldalon levő kacatokat. És a filagóriában fogunk reggelizni, ebédelni, vacsorázni. Itt töltjük a napunkat. Villanyt is szereltetek, hogy este is tudjak olvasni.
Az idén megvalósult az álmom. Felépült a szaletli. Benne ülök. Panni szerkesztőm hív, arra kér, írjak egy jóreggeltet. Jó, mondom. Megtömöm a pipám, és elmerengek. Vajon miről írhatnék?
