Elnézem ezeket a legújabb divattrendeket, és amint a modellek végigvonulnak a kifutókon, azon gondolkodom, létezik, hogy ezekért pénzt ad valaki? Már sokszor megfordult a fejemben, hogy a tervezők csak azért találják ki a képtelenebbnél képtelenebb förmedvényeket, amelyeket még a legjobb indulattal sem nevezhetünk ruháknak, hogy aztán a színfalak mögött azon röhögjenek, ki az az eszement trendőrült, aki ezt megveszi és viseli. Itt van például a férfiakon feszülő sztreccses farmernadrág, amely – ha ez még nem lenne elég – ráadásul bokavillantós is. Amikor ilyet látok, rögtön a 30 évvel ezelőtti Robin Hood-film jut eszembe, amelynek a hazai filmesek a Férfiak harsinyanadrágban címet adták.
Kik ők egyáltalán, hogy megmondják, mi a trendi? És miért kellene nekünk rájuk hallgatni? Én biztos nem fogom elfogadni annak a brit divatszakértőnek az agyament tanácsát, hogy 50 felett tilos rövid szoknyát, ráncolt derekú ruhát, kantáros nadrágot, túl sokat mutató lábbelit, óriási napszemüveget és virágos mintákat viselni. Amondó vagyok, hogy életkortól függetlenül mindenki azt hordjon, amiben jól érzi magát. Én például imádom a kantáros nadrágomat, és csak azért is ma magamra öltöm egy Snoopy kutyás felsővel, és előkeresem hozzá az elöl-hátul nyitott kedvenc szandálomat is.
