Még csak várandós voltam, amikor elhatároztam magamban, hogy a kisfiam megszületése után egy íratlan szabályt biztos követni fogok, mégpedig azt, hogy attól, hogy édesanya és édesapa vált belőlünk a gyermek megszületésével, attól ugyanúgy férj és feleség maradunk, emellett pedig nő és férfi. Csupán egy új szerepet is kaptunk. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy ha ritkábban is, és a spontaneitás háttérbeszorításával, hiszen sokkal több szervezettség is kell hozzá, de továbbra is kijár nekünk a szórakozás, az úgynevezett énidő.
Sokan megköveznének ezért a kijelentésemért, de amióta édesanya vagyok, azóta megtanultam azt is, hogy mindenki úgy csinálja, ahogyan számára a legmegfelelőbb, ebbe pedig senkinek nem lehet beleszólása. Ez szerintem nem önzőség, hiszen az anyaságban van még egy íratlan szabály: ha boldog az anya, boldog a baba. Itt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi teszi őt boldoggá, lehet az egy jóleső baráti beszélgetés, gyerekek nélkül, vagy épp egy új frizura vagy manikűr.
