Tombol a nyári szünidő, és a hűvöskés június után megérkezett a meleg is. A gyerkőcök hozzászoktak a lustálkodáshoz, aztán az egyik gyorsan le is szokott róla. A nagyfiúnak jólesett a gimi második éve után a lazítás, aztán gondoltak egyet barátaival, majd ők pénz keresnek, nyári munkát vállalnak. Meggyet szednek meg pakolnak. Aztán nem lett belőle semmi, mivel 12 órás munkáról lett volna szó, és a többieknek az sok volt. De gyorsan újabb munkalehetőség után néztek, és találtak is egy silóban munkát, ahol mintát kell venni a behozott magokból. Na ez már bejött. Mondtam neki, hogy nem lesz könnyű, de ő meg akarta próbálni. A reggel hat körüli kelés, az nehezen ment, de nem panaszkodott. Küldte a fotókat, hogy hűsölnek, kevés a munka, és még fizetik is. Mondtam neki, azért nem lesz mindig így. És igazam is lett, jöttek ám a traktorok az utánfutóval egymás után. De akkor sem panaszkodott. Aztán egy hét után már nem jelentett gondot a reggeli kelés, a „dászó” még szép színt is kapott, jó alapozó a tenger előtt, a munka meg az előtte várakozó élet előtt.
