Hömpölygő, nagy hátizsákokat cipelő fiatalok az utcákon. A legkülönfélébb nyelveken értekező, szálláshelyük pontos lokációját firtató külföldiek, más hazai városokból érkezett, ugyanolyan elveszettnek tűnő belföldiek. Telefonjukat, Google Mapset bámuló járókelők, akik éppen a legjobbnak minősített pizzázót, éttermet, kávézót, sörözőt keresik. Áradat a rakparton, egymással beszélgető, zenét bömböltető, kissé távolabb csendesebb kikapcsolódásra vágyó, Dunát csodáló csoportok. Megváltozik Újvidék, egészen más képet kap a város, amikor közeledik, illetve tart az Exit fesztivál. A kávézók kültéri egységei még inkább megtelnek, mint egyébként. Sok helyütt hétköznap is hallatszik a benti, kiszűrődő buli, másutt kint a „diszkó”, minden bizonnyal a közeli lakók óriási örömére, akik azonban vigasztalhatják magukat azzal, hogy csakhamar túl lesznek a fesztiválos napokon is. Egy sor negatív szempontot lehet felsorolni a fesztivállal szemben: nem kéne a várfalak mellett tartani az örökségrongálás elkerülése végett, nem kellene annyi züllött, figyelmetlen, maga után rendetlenséget hagyó egyénnel számolni… Most azonban nem ezen van a hangsúly. A városon átkelő mást lát. Életet, nyüzsgést, nyarat, örömet. Talán ezek egyike sem elhanyagolható szempont.
