Újságok (Pixabay)
Unalmas vagyok, mint a koronavírus második hullámával riogatók, valószínűleg nekik nem jut egyéb eszükbe, meg általában az ingerküszöb is megemelkedett, egyre nehezebb például olyan horrorfilmet találni, ami alatt a néző maga alá csinál. Ilyen körülmények közt aduász a pandémia: majd jól bezárunk a karanténba, elszakítunk szeretteidtől, kötelezőn beléd injekciózunk valamit, amiről magunk se tudjuk, micsoda (vagy éppen pontosan tudjuk, de Te ne tudd meg!).
Az én szórakozásom, a hibavadászat sokkal veszélytelenebb. Tegyünk egy próbát!
„Film készül Emily Brontë-ról, ő alakítja a címszerepet” – majd csak jövőre kezdik forgatni az alkotást, ám aligha hiszem, hogy az Üvöltő szelek írónője alakíthatná benne önmagát, ugyanis 1848-ban, harmincévesen elvitte a tuberkulózis, vagyis a gűmőkór.
„Tényleg jobb az önkielégítés, mint a szex?” – lehet benne valami, ha másért nem, mert a partner mindig kéznél van, és nem kéreti magát.
„A vadon élő állatok vették át a hatalmat az amerikai nemzeti parkokban” – Medvék, farkasok, hiúzok sétálgatnak ott, ahol az életterük van, és ahová az ember arcátlanul bepofátlankodott, most meg csodálkozik, hogy Barni medve nem csupán egy rajzfilmfigura.
„Hosszú idők óta végre kakált egy óriás ászkarák.” – Micsoda megkönnyebbülés! Ingerszegény időben ez az egyik dolog, amit legkevésbé szerettem volna tudni. Maradhatott volna a hír A Felesleges Ismeretek Tárházában.
Végül a gerenda a saját szememben! Irodalmi díjátadás – olvasom jelentéktelen kishírem címét napilapunkban. Én írtam, mégse értem, mi az irodalmi egy díjátadáson? Olyan ez, mint a lakodalmas rock, értelme semmi, vagy mint a képzőművészeti ló ugratásnak sem. Én az „Irodalmi díjat adnak át szerdán Zomborban” címet biggyesztettem a hír fölé –, gondolván, hogy kitetszik belőle, a díj az irodalmi, nem pedig az átadásának körülményei. De így legalább rajtam is röhöghetnek a hibavadászok.
