Választási pillanatkép Újvidékről (Ótos András felvétele)
Azt szoktam hinni, hogy ami túlságosan egyértelmű cselnek tűnik, azt sohasem fogják alkalmazni az embereken, mert mindenki átlátna rajta és tudná, hogy az egész csak egy csel, s így teljesen értelmetlen lenne annak alkalmazása. Aztán a mindennapok olyan eseteket hoznak, amikor komolyan elgondolkodik az ember, vajon tényleg ennyire könnyen be lehet mindent magyarázni a „népnek”, vajon tényleg lehet egyik napról a másikra homlokegyenest ellenkező véleményt tolmácsolni úgy, hogy egész tömegek fejében meg se forduljon, valamelyik kijelentés akkor csak nem volt rendben, csak nem lehet két oldalnak egyetlen oldala?
Vegyük példának a koronavírussal kapcsolatos május eleje utáni kijelentéseket. A választási kampány alatt csökkenő veszélyről beszélt mindenki, arról, hogy az élet lassan visszatérhet a normális kerékvágásba. Ha ügyelünk, nem lesz magasabb a fertőzések száma, egyesek azt is megjósolták, hogy július tizedike táján már nulla lesz az új fertőzöttek napi száma. Nyugodtan menjünk szavazni, nincs komolyabb veszély az óvintézkedések miatt.
Aztán elmúlt a szavazás, lezajlott a kampány és a választások, s azonnal kiderült, hogy a fertőzések száma ismét napi 150 közelébe ugorhat, mint hetekkel, hónapokkal korábban. Mondják, fokozottabb a veszély, kötelezővé tették a maszk viselését a tömegközlekedésben, ajánlott zárt helyiségekben. A további szigorítások sem kizártak.
Melyik fele az igazabb ennek a történetnek? Nem állítok semmit. Csak kicsit gyanús, hogy valami hol veszélyesebb, hol veszélytelenebb, attól függően éppen, hogyan felel meg odafenn.
