Részegség (Illusztráció/Pixabay)
Az ital rossz tanácsadó, szokták mondani. Az alkohol, az italozás általában minden embernél oldja a gátlásokat, könnyebben rá lehet venni valakit olyan cselekedetekre is, amit józanul meg sem próbálna. A jázovai kacskalábú K. Sándor, mint „mindön röndös bánáti embör”, szerette a pálinkát. Történt pedig, hogy ez a furcsa, kacsázó járású Sándor jó szokáshoz híven a Luca Sanyi-féle kocsmában múlatta üres óráit. Amikor már saját forrásai kiapadtak – ez pedig nagyon hamar bekövetkezett –, abban a reményben ücsörgött az ivóban, hogy majdcsak fizet neki valamelyik ismerős, jótét lélek egy kupicával. Aznap, amikor a Sárák közül az egyik jobblétre szenderült, akkor is a kocsmában lézengett, hátha lesz mit legurítani az elhunyt lelki üdvére. A kocsmában kártyázó vendégek egyike, látva, hogy Sándor előtt üresen árválkodik a pohár, azt találta mondani, hogy fizet neki egy italt, ha a temetőből elhozza a keresztet a frissen elhantolt Sára sírjáról.
Több sem kellett emberünknek, kifordult a kocsmából, majd amikor a vidáman kártyázó asztaltársaság már kezdett megfeledkezni a felajánlásról, beállított a kocsmába, kezében a friss sírhantból kiemelt fakereszttel. Csend lett a kocsmában, a sokat látott ivócimborák arcára ráfagyott a mosoly. Sándor a kártyások asztalára fektette a keresztet. A kártyaparti menten félbeszakadt, az asztaltársaság szétrebbent, nagyobb részük azonnal távozott az ivóból. A kereszt megrendelője fizetett Sanyinak, méghozzá duplán, csak hamar vigye vissza a keresztet oda, ahonnan elhozta.
