Boldog napok…
Kollégám a közelmúltban meglátogatta Zlatiboron élő rokonát, én meg kapva kaptam az alkalmon és a lelkére kötöttem, feltétlenül hozzon nekem kajmakot, mert a Zentán kapható fajta angol kifejezéssel élve enyhén „lájtos”, én meg még élénken emlékszem arra, amikor a kopaoniki síelésen háromfajta (gyenge, közepes és érett) között dúskáltunk, s szinte egy hétig azon éltünk. Nem is csalódtam a zlatibori kajmakban, kollégám ráadásul szerb túrót is hozott, ami szintén delikatesznek számít errefelé, így most nem is kell gondolkodnom azon, mit reggelizek, vacsorázok.
És ha a tisztelt olvasó azt gondolja, ezt már nem is lehet fokozni, hát azt is hozzátenném, hogy a titkárnőnk pedig három nap alatt tökéletes kovászos uborkát rittyentett össze, én meg elhatároztam, hogy a húsmentes lakomákhoz vegetariánus ebédeket csinálok a héten, rántott tökkel és karfiollal, spenótfőzelékkel és tükörtojással, gombafasírttal és kelkáposztafőzelékkel!
