Ahogy a választások után „hirtelen” újra megnőtt a koronavírus-fertőzések száma, az eddig jobbára opcionálisnak számító maszk viselése a zárt terekben többé-kevésbé kötelező lett.
Ezzel önmagában semmi baj. Ha a maszk csakugyan fékezi a vírus terjedését, akkor támogatom, habár, több szakember is azt jelezte, hogy jobb stratégia a távolságtartás.
Igen ám, csakhogy ez Szerbiában szinte lehetetlen. A boltokban még a maszkon keresztül is érzem, ahogy a mögöttem álló a nyakamba liheg, mert az ő ideje többet ér, mint az enyém, vagy az előttem álló nyugdíjas néni, aki még szemüvegben sem látja kikotorni a megfelelő bankókat a pénztárcájából, pedig nem sok van…
Ha annyira szeretjük egymást, hogy távolabb állni nem lehet, akkor marad a maszk. Ezzel nekem személyesen csak az a bajom, hogy mindig félúton jut eszembe, hogy a lakásban az asztalon hagytam.
