Ha minden a tervek szerint halad, akár már április végén Nagybecskereken megnyitják a sörmúzeumot. Az elgondolást a helybeli Urbani Forum polgári társulás tervezi megvalósítani a sorsára hagyott sörgyár (ZIP) épületében, ahol immár több mint egy évtizede leálltak a termeléssel.
Menteni, ami menthető (Kecskés István felvétele)
A kezdeményezők szerint a sörmúzeum megnyitása javítana Nagybecskerek város összképén, hiszen arról is ismerték, hogy itt 1745 óta folyt a sörkészítés. Ezenkívül az elmúlt csaknem három évtized alatt a Sörnapok rendezvényről is ismertté vált, amelynek évente több százezer látogatója van.
A sorsára hagyott épületben még megvan a sörfőzde (törvényileg védett) felszerelése, a városban élők pedig gyűjteményeikben megvigyázták a régi sörösüvegeket, címkéket, söröskancsókat. A tervek szerint kiállítják majd a sörkészítéshez szükséges szerszámokat, a gazdag fényképanyagot és más, sörgyártással kapcsolatos dokumentumokat is. Azt is tervezik, hogy a múzeum látogatóit szakavatott, (egykor a sörgyárban dolgozó) személy vezeti majd körbe a gyárépületben. A sörgyártás történetének és a technológiájának bemutatásán kívül a kínálatban hajókirándulás is lesz a Bégán, a Császár-tó természetvédelmi rezervátumig és az écskai kastélyig.
Egyébként tavaly volt 270 éve annak, hogy megkezdődött a sörgyártás a Béga menti városban. Nyilvánvaló, hogy nem reális a sörgyártás teljes, korábbi mértékű visszaállítása, de a mostanában divatos minisörgyár beindítása sokak szerint megvalósítható elképzelés. Erre Európa sok országában van bőven példa. Annál is inkább, mert a közbeszédben elhangzottak ellenére a gyár berendezése nagyjából megmaradt, és (még) nem húzták szét a hitelezők.
Ugyanakkor a kezdeményezők szerint az épület többi részét – amelyben nem folyna termelés – konzerválni lehetne, és egyfajta ipari múzeummá alakítani, de egyéb művelődéstörténeti tartalommal is fel lehetne tölteni. Ilyen módon meg lehet őrizni az autentikus küllemét az épületnek, és nem okozna gondot a fenntartása.
A nagybecskereki sörgyárban 1745-től 2006-ig folyt a termelés. Három évvel korábban magánosították, akkor Momčilo Rajić 912 ezer euróért vásárolta meg a vagyon 51,04 százalékát, 2006 elején azonban leálltak a termeléssel, és munka nélkül maradt 250 dolgozó. A nagybecskereki önkormányzat (mint az egyik hitelező) kezdeményezte a csődeljárás elindítását, hogy elkerüljék a vállalat automatikus törlését a jegyzékből.
