A júliusi szélvihar, amely kétszer is lecsapott Bácskára, becslések szerint 1300 hektár erdőt semmisített meg, csak a Fruška gora Nemzeti Parkban mintegy 14.000 hektáron tört derékba, károsított meg, vagy csavart ki fákat. Ezek a Tartományi Természetvédelmi Intézet legújabb adatai, amelyek nem véglegesek, hiszen még folyamatban van a károk felmérése. Pontos adatok csak szeptemberben várhatók és a szakemberek szerint évek kellenek majd ahhoz, hogy a megsemmisített területeket szanálják. A kár azonban nem csak a növényvilágot érintette, az állatvilág is megszenvedte a vihart. Számos állat, mindenekelőtt madarak vesztek oda.
Mint arról az RTS beszámolt, nemcsak a Fruška gorán, hanem a Kovilji–Péterváradi Rét Különleges Természeti Rezervátumban, illetve a Palánka és Bács községekhez tartozó Karađorđevo Természetvédelmi Rezervátumban, a palánkai Tikvara Természeti Parkban és a Begecsi-árok Természeti Parkban is jelentős károkat okozott a vihar, ugyanis 1300 hektár erdőt teljesen megsemmisített és további 700 hektáron kell még elvégezni az erdőtelepítést.
Kis Alen, a Tartományi Természetvédelmi Intézet munkatársa elmondta, hogy a vihar a legnagyobb pusztítást elsősorban a puha fafajtákban, a fűz- és a nyárfákban okozott, hiszen ezek nem bírják a rendkívül erős szelet. Ám a tölgyesek is hatalmas károkat szenvedtek. Noha még tart az adatok begyűjtése, már most tudni, hogy körülbelül 200 ezer köbméter fáról van szó az ökológiai hálózat egyik központi területén.
Európa legnagyobb kocsányos tölgy erdőjében és a Fruška gorán, valamint az alatta található réten, a szerémségi oldalon mintegy 500 hektárnyi fa pusztult el vagy sérült meg. Itt is erdőújításra van szükség, mutatott rá a szakember. Majd kiemelte, ott ahol a fa megsérült, derékba tört, vagy a szél kicsavarta, sokkal több időre van szükség ahhoz, hogy az erdő regenerálódjon, mint a rendes erdőtelepítés után. Az erdők teljes rehabilitációjára, helyreállítására legalább tíz évre lesz szükség, mondta.
Mint arra a közszolgálati televízió rámutatott, a Bácskai Duna Mente a Golija–Studenica mellett az egyetlen UNESCO által jegyzett bioszféra-rezervátum Szerbiában. Területe csaknem 177 ezer hektár és a Duna mentén az egyik legjobban megőrzött vizes élőhely, számos védett növény- és állatfaj menedéke (sas, fekete gólya, vadmacska, vidra, borz...). Itt él továbbá a legnagyobb európai szarvaspopuláció. Ilija Miljković, a Tartományi Természetvédelmi Intézet munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy 42 állat pusztult el ezekben a viharokban: 26 gólya, 14 kis kócsag, egy gyurgyalag, egy guvat, egy rétisas.
A településeken kitört fákat meg sem lehet számolni. Palánka községben különösen nagy a kár. Újvidéken több mint 2600 megsemmisített fát vettek számba, majdnem annyit, amennyi facsemetét telepítenek évente. A tartományi székváros egy szakértői csoportot hozott létre, hogy egy középtávú ütemtervet állítson fel, hogy öt év alatt szanálni tudják a károkat. Az újratelepítéshez mindenekelőtt anyagi fedezetre van szükség, valamint megfelelő facsemetékre, amelyeket az év meghatározott időszakában tudnak csak elültetni.
Nyitókép: Ótos András felvétele
