Magyar sikersportág a póló – erről a témáról beszélgetett vendégeivel S. Tóth Péter, a Nemzeti Sport vezető szerkesztője Tusnádfürdőn a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Buzánszky Jenő Sportteraszán. A kerekasztal mellől nem maradhatott el Kemény Dénes sem, aki 2000 és 2008 között zsinórban háromszor nyert olimpiát a férfi vízilabda-válogatottal.
Úgy gondolom, nem kell különösebben bemutatni a neves edzőt a vízilabda szerelmeseinek, de ejtsünk róla néhány szót. Kemény Dénes a magyar vízilabda egyik kiemelkedő alakja. Pályafutását a BVSC-ben kezdte, majd 1971-től a Budapesti Spartacus csapatában folytatta. 1973-ban junior-Európa-bajnoki címet nyert a magyar válogatottal Duisburgban. A 80-as évek elején a Tatabánya és később az FTC játékosaként vált a magyar bajnokság meghatározó góllövőjévé. Nemzetközi karrierje során 1985-ben Ausztráliában is megfordult, majd Olaszországban folytatta 1987-től 1991-ig. A magyar válogatottban 17 alkalommal szerepelt, és 1977-ben ezüstérmet nyert a szófiai Universiadén.
Nemcsak kiváló vízilabdázóként, hanem a sportág egyik legsikeresebb szövetségi kapitányaként is beírta magát a magyar sporttörténelembe. 1997-ben nevezték ki a magyar férfiválogatott kapitányává, ahol lenyűgöző eredményeket ért el. Az irányítása alatt a válogatott 2000-ben Sydney-ben, 2004-ben Athénban, majd 2008-ban Pekingben is olimpiai aranyérmet nyert, s addig a triplázás csak a sportág hajnalán Nagy-Britanniának sikerült, most Párizsban pedig a szerb csapatnak. Kemény természetesen többször is elnyerte az Év Szövetségi Kapitánya címet, és számos állami kitüntetéssel ismerték el munkáját, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend különböző fokozataival. 2012-ben visszavonult a válogatott éléről, de edzői és sportvezetői tevékenységét nem hagyta abba, 2022-ben a FINA edzői bizottságának elnökévé választották.
A kerekasztal-beszélgetés kezdetén a neves vízilabdaedző elmesélte, hogy sok emlék fűzi Erdélyhez, ahhoz a tájhoz, hiszen a nagymamája ott nőtt fel, valamint sportolói karrierje során Kemény is sokat járt arrafelé, meccseket játszott az ottani csapatok ellen, sőt a hobbija, a vadászat is sokszor odacsábította.
A beszélgetés során szót ejtettek A nemzet aranyai című filmről, amely pont a korábban említett időszakot dolgozza fel, azt, hogyan vitték sikerre a magyar vízilabdát az aranycsapat tagjai. Kemény Dénes szerint nagyon jó, hogy elkészült ez a film, hiszen amellett, hogy emléket állít a csapat sikereinek, azt is világosan láthatjuk, hogy nem elég a tehetség, alázat és tisztesség is kell az eredményhez. Inspirálónak gondolja, hiszen a visszajelzések alapján sokan kötelezővé tennék a megtekintését, sőt egy egyetemi professzor ismerőse tantárgyként oktatná az egyetemen mindazt, amit és ahogyan ez a sikercsapat véghez vitt.
Kemény Dénes (Fotó: Ótos András felvétele)
Arra a kérdésre, vajon a magyar vízilabda „ugyanazon a polcon van-e”, ahova korábban feltették, a vendégek válaszaiból kiderült, hogy ez a siker nem most kezdődött, inkább az I. világháború utánra tehető, amikor a szintén Párizsban tartott olimpiára kijutott a csapat, és hosszú küzdelem árán maga mögé utasította az akkor nagymenőnek számító brit csapatot. Kemény a kérdésre csak annyit mondott: vagy profi szinten, vagy sehogy. Úgy véli, a medencén kívüli életet össze lehet egyeztetni a sportkarrierrel úgy, hogy egyik ne menjen a másik rovására. Rámutatott, hogy hosszú évtizedekre nyúlik vissza az a „hagyomány”, hogy diplomás vízilabdázók játszanak a medencében. Ez példaként szolgál a felnövő generáció számára, hiszen azt látják, hogy az érettségi után nincs megállás, tovább lehet és kell tanulni, amellett pedig magas szinten, akár válogatott sportolóként is lehet játszani.
A póló világhelyzetével kapcsolatban a beszélgetés résztvevői elmondták: sok minden közrejátszik abban, hogy létrejöhessen a vízilabda mint sportág, hiszen először is meg kell tanulni úszni hozzá, és ehhez medencére van szükség. Emellett úgy gondolják, hogy rétegsportnak számít. Mindezek ellenére azonban nagyon népszerű, az olimpián is ennek van az egyik legnagyobb nézettsége – de sok esetben csak ott. Kemény Dénes ezért úgy gondolja, érthetőbbé kellene tenni a vízilabdát a nagyközönség számára. Alátámasztja, hogy bonyolult a játék szabályrendszere, ám ez ezt követeli meg. Ha érthetőbb lenne, akkor nemcsak a nagy meccseken és a gyermekmérkőzéseken töltenék meg az emberek a lelátót, hanem akár egy magyar bajnoki összecsapáson is. Az érthetőség irányába kell elmozdulni – mondta –, és úgy véli, egy gyorstalpaló szabályismertetés sokat segíthet ezen a problémán, hogy még „fogyaszthatóbb” legyen ez a sport. Az Egyesült Államokban például magyarázatot adnak a kevésbé ismert, közkedvelt sportokhoz, tehát minden máshoz, ami nem a kosárlabda vagy az amerikai futball. A beszélgetőtársak abban is megegyeztek, hogy személyes érintettség is szükséges lehet ahhoz, hogy még többen játsszák, esetleg megismerjék és értsék a vízilabdát. Ehhez elég annyi, hogy valakinek a szomszédja vagy a rokona ismerje, szeresse, esetleg űzze ezt a sportágat. Mindezek ellenére a magyar vízilabda mindig az élvonalban volt.
„A CSAPAT NÉLKÜL NEM MENT VOLNA”
Kemény Dénes a kerekasztal-beszélgetés előtt a Pannon RTV újságírójának úgy nyilatkozott: szerencsés találkozás volt az, amikor a válogatott élére került. Örül annak, hogy a játékosok fogékonyak voltak azokra a gondolatokra, amelyeket ő szeretett volna bevezetni a magyar vízilabdába, amely akkor már vagy húsz éve nem volt eredményes. Rámutatott, hogy az elejétől fogva működött a dolog, a részsikerek jöttek, ezért a csapat nemcsak hitt abban, amit mondott, hanem tudták is, hogy az jó és működőképes. Hangsúlyozta, hogy a csapat nélkül természetesen ő sem jutott volna el eddig. Bízik abban, hogy hozzá tudott tenni a csapattagok tehetségéhez, gondolataihoz olyat, amit később ők is hasznosítani tudtak.
A magyar vízilabda helyzetével kapcsolatban elmondta, hogy igen hullámzó jelenleg, de korábban is az volt. Hangsúlyozta, hogy a magyar csapat kilenc olimpiai aranyérme igen nagy szám, és magasan a legtöbb a többi nemzethez képest, viszont sok olyan olimpia is van, ahol nem ők diadalmaskodtak.
– A vízilabda független. Ha valaki tehetséges ebben, azt köszönje meg a genetikának és a szüleinek, de ha nem, az sem gond, majd belejön. Viszont akiben megvan minden, ami kell ahhoz, hogy sikeres sportoló legyen, akkor használja ki, és szorgalommal, alázattal, tisztességgel vigye el arra a szintre, ahol, ha szépen összejönnek a dolgok, akkor az egész magyar nemzetnek örömet tud nyújtani. Soha nem felejtem el azt a fotót, amit kaptam, és ami azt ábrázolja, ahogyan a pekingi döntő alatt egy hargitai falu plébánosa a mise közben rakosgatja a számokat a zsoltártartón, hogy hogyan áll a magyar csapat az amerikaival szemben. Ez jelenti a felelősséget – zárta gondolatait az interjúban Kemény.
Nyitókép: A beszélgetésen Vári Attila és Gór-Nagy Miklós is részt vett. Vári két olimpiai győzelemből vette ki a részét, Gór-Nagy a következő nemzedékkel lett világbajnok (Fotó: Ótos András felvétele)
