A Városi Tanács elfogadta és ezzel támogatta a Bielitzky Károly Városi Könyvtár kezdeményezését, hogy Zombor legyen a Szerbiai Lexikográfiai Intézet székhelye.
Az Intézet, mint nemzeti jelentőségű intézmény székhelye bármely polgári közegben, városban lehet a Szerb Köztársaság határain belül. Tekintettel arra, hogy a szótárszerkesztés és a lexikográfia tudománya összefonódik a könyvtári-informatikai tudománnyal, a nyelvészettel és filológiával, fölvethető, hogy egy ilyen intézet teljesen zavartalanul működhet a nagy központokon, Belgrádon és Újvidéken kívül, ahol már számos fontos intézmény található, ezzel egyben a decentralizációt is szolgálná létrehozása – indokolta a kezdeményezést Vladimir Jerković könyvtárigazgató. Ezzel kapcsolatosan kérdeztem.
A városnak nincsen fölhatalmazása országos, vagy ha úgy tetszik, nemzeti intézmény létrehozására.
Vladimir Jerković: Nem igazán kőintézményre, inkább hálószervezetre gondolok (Fotó: Fekete J. József)
– A Lexikográfiai Intézet alapítója a Szerb Köztársaság Képviselőháza lenne a kormány indítványára. Szerbiának Horvátországgal szemben nincs ilyen intézete, mert nem hozta létre saját intézményét, az egykori Jugoszláv Lexikográfiai Intézet 1991-ben megszűnt. A későbbiekben a szótárkészítéssel és enciklopédikus kiadványokkal kapcsolatos feladatok egy részét a Matica srpska és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) végezte projekttámogatásból, vagyis alkalomszerűen. A Lexikográfiai Intézet közintézményként látná el feladatait, életre hívásához a Képviselőház ilyen döntésére, valamint a vonatkozó törvény megalkotására, a belső szervezési rend kialakítására van szükség.
Ön látja az infrastrukturális adottságokat is?
– Szerintem az első buktatót az jelenthetné, hogy sokak szerint Zomborban nincsen annyi szakmailag megtalpalt tudós, kutató, felkészült szerkesztő, egyéb szakmunkatárs, akik a vállukon hordozhatnák az intézmény működtetését, és a legmagasabb professzionális szinten látnák el feladataikat. Nem kívánom cáfolni az ilyen föltételezéseket, de vannak kiválóan képzett és bizonyított szakembereink, ám egyáltalán nem az a cél, hogy zombori gárda működtesse az intézetet. Legyen itt a székhelye, dolgozzanak itt a helyben lakó tudósok, mások majd itt töltik a hét munkanapjaikat, megint mások akár ide is költöznek majd. A tervezett Lexikográfiai Intézet voltaképpen nem egy helyhez kötött bástya, hanem kommunikációs háló. A jelenlegi információs technológiák fölöslegessé teszik az irodába zsúfoltságot, a kutatók, szerkesztők, szakmai és nyelvi lektorok stb. ugyanolyan intenzitással és talán higgadtabban végezhetik munkájukat számítógépeik, tabletjeik, mobiltelefonjaik révén, mint ha zsongó irodákban dolgoznának. A másik, hogy meg kell nyernünk a Szerb Matica és a SANU támogatását, meg kell győznünk őket, hogy a tervezett intézet nem konkurens, hanem nagyon is tiszteletben tartja azok eredményeit a különböző enciklopédikus kiadvány megszerkesztésében. Ez az intézet valami mást kíván csinálni.
Mit?
– Rengeteg feladatot tűzhet ki maga elé, amelyek közt talán első a nyelvhasználat leíró nyelvtani vizsgálata, dokumentálása, megőrzése, további tanulmányozásra előkészítése és ugyanígy az írásmódok tekintetében is mélyelemzésre van szükség. Utána jönnek az egy-, két és többnyelvű szótárak, speciális enciklopédiák kidolgozása.
Miért éppen Zombor? Kissé félresiklott kérdés, hiszen Ön a város polgáraként tette az indítványt, a lokálpatriotizmust viszont nem szoktuk megkérdőjelezni.
– Sorolhatnám hosszasan, hogy ez a város miért érdemelné meg ezt az intézményt, de biztosan a demagógia ösvényére tévednék. Mondanám, hogy a Szerb Matica alapítója és első elnöke a zombori Jovan Hadžić, születésekor Hadzsics János, álnevén Miloš Svetić volt, vagy hogy a város mindig is a kultúra városa volt, de végtére nem erről van szó. Egyik indok talán az lehetne, hogy éppen itt, a mi vidékünkön lehet jelen idejű nyelvjárási elemeket gyűjteni: őshonos szerbektől, líkaiaktól, kordinaiaktól, dalmátoktól, montenegróiaktól, sokácoktól, bunyevácoktól, és föl lehet térképezni, hogyan épült be ez a sokszínű nyelvi hagyomány a jelenlegi közösség lexikális gazdagságába. Kezdetnek talán ez megfelelő érvelés.
