Előzmény: Kipp István zentai turista az előző évben Tunéziába járt. Elmondása szerint ott a tengerpart fantasztikus volt, ám azonkívül minden piszkos, koszos, hanyag. Jól érezte magát, de szeretett volna olyan helyre is eljutni, ahol mindez nincs, tehát egy tökéletes nyaralást akart. Nos, önök szerint hol van ilyen? Igen! Ugyanaz jutott az eszébe, mint sokunknak. Azzal a különbséggel, hogy ő meg merte lépni a dolgot. Elment Dubaiba.
Hogyan jutottál az elhatározásra, hogy pont Dubait látogatod meg?
– Annyi szépet láttam és hallottam róla, hogy nem volt választás. Főleg a tv-ben látottak alapján határoztam így.
Hogy lehet egyáltalán eljutni egy ilyen helyre magánszemélyként?
– Utazási iroda, megfelelő útlevél. Kell vízum, külön biztosítás – meg pénz.
Ha nem titok, mennyibe került az egész?
– Hat nap, hat éjszaka, mindenestül 80 ezer dinár. Megjegyzem, hogy csak svédasztalos reggeli járt a szállodában. A repülőút Belgrád–Bécs-, Bécs–Dubai-vonal. Érdekesség, hogy az ottani vámon retinavizsgálatot végeznek el mindenkin.
Szálloda?
– A kínálatban luxus kétcsillagos volt beírva, de a mi standardjaink szerint ez bőven négycsillagosnak felel meg.
Hogyan közlekedtél?
– Két napig taxiztam. Őrült nagyok a távolságok a városon belül. A strandom a hoteltől 50 km-re volt, s taxival ez a táv 10 euróba kerül. Egy euróért ott 4 liter benzint lehet venni. Utána rájöttem, hogyan kell használni a metrót és a buszokat, amelyre a napi jegy kb. 2,5 euró, de akkor ebben benne van minden. Minden attrakciónál van metróállomás, és mindenhová ki van küldve ingyenes autóbusz a turistáknak.
Miket néztél meg?
– Mindent, ami említésre méltó. Burj Dubai, a vitorlaszálló. Azt az egyszerű turisták csak kívülről nézhették meg, mivel a hétcsillagos szállóba csak az mehetett be, aki ott lakik. A 840 méteres Burj Kalif, a világ legmagasabb épülete. Hat helikopteres leszálló van a hotelhez, üzletközpontok, irodák, de oda az előtte történő parkosítás miatt szintén nem lehetett bemenni. Ez előtt van a világ jelenleg legismertebb szökőkútja. Élő zenére megy, a Time to say goodbye című számra, a vízsugár 80 méter magas. Ennyi zöldet, ennyi vizet és szökőkutat sehol sem lehet látni.
Pálma-sziget?
– Az első két ágában emeletes házak vannak, utána villák, kikötővel, saját strandokkal, de mindegyik ágánál rámpa és őrség. Idegen ott nem csatangolhat. A pálma végén van az Atlantis Hotel. Alul kétemeletes bevásárlóközpont, park nagyságú akvárium, vízi vidámpark. Az Atlantisnak saját metrója van, amely ingyenes. Érdekes, hogy a metrókban és a buszokban van egy tábla, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a közlekedési eszköz egy része csak a nőknek és a családoknak van fenntartva, s oda férfi nem ülhet le. A földgolyó még nincs kész, de a Pálmánál is van egy rész, amit még meg lehet venni. Van egy rész, ahol St. Moritz van Dubaiban. A belépőnél kis gatyában szaladgálnak az emberek, benn szintén üzletközpont, felvonó, esik a hó, komplett tél a sivatag közepén.
Piacok?
– Gold Souk – csak aranyat árulnak. Spice Souk – fűszerpiac. Ez az igazi arab része a városnak, fogdosnak, behúznak, alkudoznak. Ott olcsóbb az arany, mint nálunk.
Hol kajáltál napközben?
– Minden nemzetiség ételei megtalálhatók. Én főleg csirkét ettem. Utcai sütödék, talponállók és éttermek. Ettem csirkét 2,5 euróért, láttam csirkét 20 euróért is. Ugyanígy ittam kávét 2 euróért, meg 7-ért is. Mindenfajta víz, üdítő van, alkohol sehol. Sem a hotelekben, sem a boltokban.
Dubai egyébként a világ legtisztább városainak egyike, maximális a rend, a fegyelem és a biztonság, és a törvényeiket is igen szigorúan veszik. Így például egy angol házaspár egy partin puszit váltott (nem csók!), valaki feljelentette őket, s egy hónap börtönt kaptak. A nőknél van klasszikus burka is, de vannak olyan fiatalabb lányok, akik fejfedő nélkül járnak, de őket sem szabad fényképezni, s nem is engedik meg.
Más attrakció?
– Egynapos sivatagi túra 60 euró. Több megálló, sátorok, teák és kávék, tevegelés, de a fő attrakció a dzsipekkel a dűnéken való túrázás volt. Este közös vacsora – földön ülve, párnákon –, roston sült húsok, hastáncos hölgyek, pergő táncú dervisek és végül közös tánc a pódiumon. A mi dzsipünkben hatan voltunk. Egy egyiptomi házaspár, egy iráni család és én. Van egyébként mesterséges folyó Dubaiban. Hajókáztam egyet, s a hajós egy politikai menekült volt, aki immár nem térhet vissza szülőhazájába. Ő 350 euróért dolgozik havonta, ami ott nevetséges összeg, de még ennek is megspórolja felét, hogy kihozhassa a családtagjait abból az országból. Az ottani emberek egyébként segítőkészek. A rangjelzései alapján feltételezhetően egy magas rangú rendőrhöz fordultam információért, aki nagyon kedvesen kisegített. Ez azért érdekes, mert visszaérve Bécsbe, a repülőtéren is fordultam egyhez, s az mindjárt elutasított, mondván, van információs pult.
Dubaiban nagyon sok az építkezés és a renoválás. A munkások elszállítása szervezetten, pontosan folyik, este 7 óra 5 perckor.
Add össze...
– Ajándékostul, ottlétestül – inni- és ennivaló, közlekedés – a 800 eurón felül még 450 euró. Érdekes, hogy az ottaniak nem szeretik az egyiptomiakat, de nem ez volt az egyetlen „kalandom”: a szökőkútnál ülök, egy idősebb úr tolja a csemetét a babakocsiban, és szerbül beszél hozzá. Odaszóltam neki: „Deda ostaje deda i u Dubaju”. Így szól vissza: „Kretenu! Ovo mi je sin!” A válaszom ez volt: „Balkan ostaje Balkan i u Dubaju...”
A további tervek?
– A jövő év elején hajóval szeretném végigjárni a Földközi-tenger országait, Spanyolországot, Franciaországot, Olaszországot, Monte-Carlót és Tunéziát... (a felvételeket Kipp István készítette)
