Valószínűleg én leszek az utolsó, aki elhiszem, hogy a számítástechnika a kultúra terén is átveszi a vezető szerepet. Mondom ezt annak ellenére, hogy magam is számítógépfüggő vagyok, de én elsősorban a kapcsolattartás terén tartom döntő jelentőségűnek újkori életünk e fontos elemét. Írni, szerkeszteni, adatokat tárolni (és persze rendszerezni) kiválóan lehet ezzel az eszközzel, de az általa gerjesztett virtuális világ számomra túl elvont, és túlontúl misztikus, már-már valószínűtlen (és ezért őszintétlen is). Meggyőződésem, ahogyan a fényképezés nem számolta fel a festészet leonardói varázsát, úgy nem fogja a számítógép sem döntően átszabni a szellem könyvhöz, az írásban történő alkotás misztériumához fűződő viszonyát sem. Lehet, hogy minden egyes Ady-, vagy Babits-vers előhívható a számítógép rejtőzködő világából, de a verset körüllengő szellemet a gigabitek egyszerűen képtelenek visszaadni.
Most mégis azt mondom, napok óta hiányzik valami a reggeli eszméléseimből, hiányzik a kávém mellől az a híradag, amit a Vajdaság MA médiuma eljuttatott a budapesti asztalomra. Mert ha már kinyitottam ezt a délre néző ablakot, hát bóklásztam egy kicsit az itthoni lapok oldalain is. Persze legszívesebben a sarki lapárusnál vásárolnám meg a jó közérzetemhez szükséges újságmennyiséget, de – és ezzel a történészeknek egyszer foglalkozniuk kell –, húsz évvel a kárpát-medencei politikai változások után sem sikerült megoldani a szabad lapterjesztés ügyét, mint ahogyan nem sikerült megoldani a kárpát-medencei magyar könyvek zavartalan közlekedésének kérdését sem. Pedig egyszer már majdnem összejött: 1989–1990-ben Budapesten és Kecskeméten is volt újságárus stand, ahol a Magyar Szót az eszéki Magyar Képes Újsággal, és minden más jelentősebb erdélyi, felvidéki vagy kárpátaljai lappal együtt meg tudta vásárolni a (már akkor is csekély számú) érdeklődő. Azután megmagyarázhatatlan módon, ebből a kezdeményezésből semmi sem lett, s ma már a jó szándékkal együtt az akkori lapok nagy része is eltűnt.
Ezt próbálta meg pótolni a hírportálok létrehozásával az elektronikus kommunikáció forradalminak vélt újítása, és bár nekem ezer kifogásom van ellene, naponta élek a felkínált tájékozódás lehetőségével. Olykor kifejezetten sért ugyan, hogy az újság és közöttem sunyin meglapul a láthatatlanul válogató valaki, aki eldönti helyettem, hogy én mit olvassak el a kedvenc lapjaimból, de belátom, ellene tenni semmit sem tudok. Sőt, azt is tapasztalom, hogy egy-egy újság nyomtatott tartalma köszönő viszonyban sincs annak elektronikus változatával, ezt azonban kénytelen vagyok napjaink manipulált valósága globális jelenségének látni. Tudom: ma nem az a létező valóság, amit a halandó ember érzékszerveivel megtapasztal, és józan eszével tudomásul vesz – vagyis aminek személyes tanúja a világban –, hanem az, amit a tudatformálás boszorkánykonyháiban kifőznek és föltálalnak a számára. Ezért érzem úgy, modern korunkban soha nem követelt az embertől ekkora energiát a pontos tájékozódás igénye, mint napjainkban. Ennek tudatában akkor vagyok igazán szomorú és kétségbeesett, ha belegondolok, történelmünket majdan azon információk alapján fogják megírni (ha valakit ez majd egyáltalán érdekel még), amit ma ama boszorkánykonyhákban elkészítenek, a valóságként terjesztenek és hírként nyilvántartanak. Ezért az új technika kínálta virtuális világ őszinteségében és fogyaszthatóságában én egyáltalán nem hiszek, s lényegét, jelenlétét a modern világunk legsúlyosabb járványának vélem, ami ellen az emberi kultúra legtisztább hagyományainak és emlékezetének a birtokában kell küzdeni. Belátom viszont, hogy ehhez a küzdelemhez éppen az új technika biztosítja a legtökéletesebb fegyvereket és eszközöket; új fórumát teremti meg a párbeszédnek és a kapcsolatoknak.
Meggyőződésem azonban, hogy először a média klasszikus valóságában kell rendet tenni (igényességet követelni), s akkor ennek a leképeződéseként megjelenő virtuális világ is megszelídül. Írom mindezt annak a megfontolt tájékoztatásnak a hiányában, amelytől a Vajdaság MA megfosztott azzal, hogy – remélem csak ideiglenesen – felfüggesztette a működését.
