Nagy szükség van a személyes adatok védelméről szóló törvény ismertetésére, mert a polgárok keveset tudnak róla, és gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy olyankor is felfedik az adataikat, amikor erre semmi szükség sincs – fejtette ki tegnap Milan Antonijević , az emberi jogokkal foglalkozó jogászok bizottságának (YUCOM) képviselője azon a tanácskozáson, amelyet a YUCOM és a Tartományi Képviselőház közösen szerveztek abból a célból, hogy az emberi jogokkal foglalkozó személyeket jobban megismertessék a személyi adatok védelméről szóló törvénnyel, a közérdekű információk szabad hozzáférhetőségéről szóló törvénnyel és a titkos adatokról szóló törvénnyel.
A tanácskozáson Marijana Pajvančić alkotmányjogász a személyi adatok kérdését elméleti síkon próbálta megközelíteni, mondván, hogy ez az emberi jogok védelme tekintetében egyik alapvető feltétel, aminek a gyökerei egész a francia forradalomig vezethetők vissza. Mára a személyi adatok védelme alkotmányos kategória lett. Az alapok lefektetése mellett a konkrét kérdéseket a világ változásával összhangban kell törvényekkel felölelni és rendezni. Sokszor felvetődik a kérdés, vajon a magánszemélyhez szóló levél sérthetetlensége csak az írott és borítékolt levélre vonatkozik, vagy a villámpostáról érkezőre is. Egyértelmű, hogy a mai világban már a villámpostai levélre is érvényes a levéltitok sérthetetlensége.
A tanácskozás vendégeként Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa tudott a legkonkrétabb dolgokról beszámolni a személyes adatok védelme kapcsán. Lapunknak a következőket fejtette ki:
– Az a gond a személyi adatok védelméről szóló törvény alkalmazásával, hogy nem történt meg a jogrendünk összehangolása, hiányzik a harmonizáció és ezért nem működhetnek tökéletesen a dolgok. Így merülnek fel olyan kérdések, mint a videofelvétel-készítés helyénvalósága mondjuk egy vállalatban, ahol kamerát szerelnek fel, hogy ellenőrizzék, ki mikor érkezik meg a munkahelyére és mikor távozik. Számos dilemmát vetett fel az úgynevezett biometrikus adatrögzítés vagy egy már korábbról meglévő probléma: a nyomozóügynökségek tevékenysége is. Az elfogadott jogszabály után számos más törvényt össze kellett volna vele hangolni, ami nálunk egyelőre még várat magára. Például Szlovéniában a rendszerváltás után nem kevesebb, mint 600 törvényt hangoltak össze. Ez senkit se bátortalanítson el, nem olyan nagy munka ez, csak hozzá kellene látni. A harmadik dolog, hogy a polgárok nem tudják pontosan, mit is jelent a személyes adatok védelme.
Ezzel kapcsolatban Ön szerint mire kell odafigyelniük a polgároknak?
– Mindenre. Rajtuk áll vagy bukik, hogy mennyire védik a személyi adataikat, a személyiségüket. A személyi igazolványt, az egészségügyi könyvecskét ne adják oda senkinek, csak akkor, ha azt indokoltnak látják. A személyi számot sem szabad meggondolatlanul bárkinek megmondani. Azt javaslom, hogy amikor valakitől kérik az adatait vagy a személyi iratait, még véletlenül se cselekedjen automatikusan, ne keresse elő az igazolványát vagy ne mondja fejből azonnal az adatait, hanem kérdezzen vissza: Bocsánat, miért kellenek önnek az én adataim, vagy az igazolványom? Nyugodtan kérje el az adatkérő vagy igazoltató személytől az igazolványát vagy valami hivatalos igazolást arról, hogy miért fordul hozzá. Mert nézzük csak, miként lehet valakit igazoltatni. Az egyik módja ennek az, hogy a törvény értelmében kérhetik valakitől az adatait, a másik pedig az, ha az illető önként beleegyezik ebbe. Manapság megtörténik az, hogy egy kábeltelevízós szolgáltatást nyújtó ügynökség kéri az ügyféltől a személyi számát. Nincs rá joga! Semmi szükség arra, hogy ezt bárki is megadja a szóban forgó ügynökségnek. De hallottam már olyat is, hogy a szemétszállítók vagy tömbházban dolgozó mesterek bekopogtattak a lakókhoz és kérték ilyen-olyan okra hivatkozva az adataikat. Ezt bátran tagadjuk meg. Ilyenkor nem szabad engedelmeskedni. Ha ilyen esetről szerzünk tudomást, nyomban reagálunk rá. A közelmúltban az egészségügyi miniszternek írtam egy tiltakozó levelet. A felügyelőink jelentették, hogy a vérátömlesztés és a véradás terén fedeztek fel fonákságokat. Az érintett személyekkel egy nagyon részletes kérdőívet töltettek ki, és ott olyan személyes kérdések szerepeltek, hogy kábítószerélvező-e az illető, HIV-vírushordozó-e vagy volt-e természetellenes szexuális kapcsolata. Ilyet nem kérdezhet az önkéntes véradóktól senki sem.
