Európa-szerte a nyugdíjrendszerek reformját éljük, mintha ez napjaink divathóbortja lenne. Nem az. A kényszer hajtja rá az országok vezetőit, hogy tegyenek valamit. Rohamosan fogy és egyre öregszik az ókontinens lakossága. Ott tartunk, hogy öt foglalkoztatottra két nyugdíjas jut. Hogy ez hosszú távon fenntartható legyen, a mostani 61,4 évet – ami a nyugdíjba vonulók átlagéletkora Európában – feltétlenül növelni kell. Az Európai Bizottság szerint 2040-ig 67 évre, 2060-ig pedig 70-re.
Szerbiában még kétségbeejtőbb a nyugdíjas–foglalkoztatott arány. Máris 1,6 millióan vannak nyugállományban, a dolgozók száma pedig alig haladja meg az egymilliót. Egy foglalkoztatott nagyjából 1,4 nyugdíjast tart el, de vehetjük úgy is, hogy egy nyugdíjast és egy szociális segélyből élőt, hiszen ez utóbbiak száma is mintegy 800 000-re tehető.
Ebből kiviláglik, hogy a helyzet tarthatatlan. Szükség van a reformra! A Köztársasági Nyugdíjbiztosítási Alap régóta nem tudja saját forrásából előteremteni a nyugdíjakhoz szükséges pénzt, ezért az összeg 46 százalékát rendre az állami kasszából ömlesztik át. Ennek nemcsak az az oka, hogy a valamikor stabil nyugdíjalapot rendszeresen kifosztották – például a tartományit a joghurtforradalom után szinte teljesen lenullázták, mert a háborúzáshoz kellett a pénz –, s mára alig maradt tartalék, hanem az is baj, hogy az alapba befolyó összeget nem mindig okos és jó gazdálkodó módjára kezelik. Magyarán: túl kevés pénz folyik be az alapba, s azzal sem gazdálkodnak okosan. A másik nagy hiba, hogy az államvezetés még mindig nem hajlandó odafigyelni rá, hogy kik fizetik és kik nem a nyugdíjbiztosítási járulékot, s azt meg végkép nem teszi, hogy megbüntesse azokat, akik nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. Biztosan akadnak szép számban nagymenő cégek, mogulok és egyéb híres és hírhedt üzletemberek által irányított vállalatok, amelyekben eszük ágában sincs a vezetőknek a nyugdíjjárulékot fizetni. Sok milliárdos tartozás, kinnlevőség vár behajtásra, s ha ez megérkezne, biztos, hogy könnyebben gazdálkodna a nyugdíjalap. Az állam éberségén múlik az is, hogy a rengeteg magánvállalkozó vagy nem jelenti be a munkásait, s akkor értelemszerűen nem fizet utánuk nyugdíjjárulékot, vagy ha bejelenti, akkor is megtesz mindent azért, hogy kitérjen a kötelezettsége elől. Ha mindezt az állam komolyan venné, ellenőriztetné, büntetné és behajtaná a pénzt, most nem kellene azon gondolkodni, hogy milyen szigorításokat vezessenek be a nyugdíjbiztosítási törvény módosításával. Vagy például a hatalom gondolkodhatna úgy is, hogy a Telekom eladásából befolyó összeggel támogassa s ezáltal stabilizálja a Szerbiai Nyugdíjbiztosítási Alapot. Minderről egyelőre szó sincs.
Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Szerbia a körülményekből adódóan a bruttó társadalmi össztermék 13 százalékát kénytelen elkülöníteni a nyugdíjak törlesztésére, a Nemzetközi Valutaalap viszont követeli, hogy rövid időn belül ezt srófolják le 10 százalékra, mert máskülönben több pénzt tőlük ne várjanak. Pedig nagyon is várnak, hiszen már a harmadik kölcsöncsomag is megérkezett a nemzetközi pénzintézettől, amit a nyugdíjasok kárára ígérgető államvezetés cserkészett be.
Valamit valamiért. Jött a pénz, cserébe pedig szigorítani kell a nyugdíjaztatási feltételeken, európai módra kell megreformálni a nyugdíjrendszert. Ezért sürgősen a parlament elé irányították a nyugdíjbiztosítási törvényjavaslatot, amit tegnap a közvélemény nyomására visszavontak. A nagy sietségben a szociális és gazdasági tanácsot is elfelejtették megkérdezni, sőt a szakszervezetekkel és a foglalkoztatottak uniójával sem tárgyaltak egészen az utolsó pillanatig. Csupán az utóbbi napokban próbálták meg a nyugdíjalap irányítói és az illetékes miniszter magyarázni a bizonyítványukat. Érveket igyekeztek felsorakoztatni a nyugdíjba vonulás feltételeinek súlyosbítását és a nyugdíj összegének lefaragását igazolandó. Későn és arcátlanul arrogánsan reagáltak. Ezért nem is csoda, hogy az érintettek francia és görög mintára tüntetnek az összefogott szakszervezetek vezetésével.
De kik is azok az érintettek? Hajlamosak vagyunk nyomban rávágni, hogy a nyugdíjasok. Pedig nem csak ők. A nyugdíjnövelés üteme, a havi összeg nagysága őket érinti, de a többi? A korhatár és a szolgálati év kitolása azokra hat ki majd a leginkább, akik néhány év múlva vonulnak nyugdíjba, és szorongva lesik, mi lesz velük. Hosszú távon azonban mindenkit érint ez a cseppet sem jelentéktelen nyugdíjreform. Akik most kezdenek dolgozni, szinte biztosak lehetnek benne, hogy 70 éves koruk előtt nem is álmodozhatnak a nyugdíjról. Ők erre még biztos nem figyeltek fel, de egyszer rá fognak döbbenni, hogy kifulladásig dolgozhatnak.
