A polgárok nem figyelnek oda kellőképpen arra, hogy kinek adják meg a személyi adataikat, nem eléggé óvatosak és megfontoltak – nyilatkozta lapunknak Rodoljub Šabić , a közhasznú információk biztosa. Szavai szerint a személyi igazolványunkban levő adatokat csak olyan hivatalos személynek lenne szabad megmutatnunk, aki bizonyítani tudja, hogy miért kéri a szóban forgó adatot.
Hányan fordulnak önökhöz kifogással, panasszal, hogy valami módon megsértették a személyi jogaikat?
– Nem régóta van hatályban a személyi adatok védelméről szóló törvény. Talán nem is ismert kellőképpen. Tény, hogy egyre több panasz érkezik, de az már csak a jéghegy csúcsa, mert minden kifogás nem jut el hozzánk. Megállapíthatom, hogy az adatvédelmi kultúra elégtelenre vizsgázott társadalmunkban, mert a magánélet védelme folytonosan feláldozódik, háttérbe kerül a kollektív érdek miatt. Legyen az az adott kérdés nemzeti, népi, egyházi, munkásosztálybeli vagy akár pártalapú. Nekünk magunknak kell kiharcolni azt, hogy a személyi adataink védelmén úgynevezett felsőbb érdekek miatt ne essen csorba. Szükség van erre, mert nincs igazi demokrácia a személyi jogok védelme nélkül.
Vonatkozik mindez a nemzetitanács-választások alkalmával készült választói névjegyzékekre is, amit mulasztások gyanúja miatt önök ellenőriztek?
– Igen, voltak különböző jellegű mulasztások és visszaélések is. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az illetékes emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium nem adott kellő utasítást arra vonatkozólag, hogy miként is kell a választói névjegyzékeket elkészíteni. Itt történhetett a félreértés. A külön választói névjegyzékre való felkerülés is a polgár személyi joga. Mindenki dönthetett aközött, hogy kíván-e szerepelni a névjegyzéken vagy sem. Erre semmiképpen sem lett volna szabad rábeszélni vagy rákényszeríteni valakit. Sajnos, a községi tisztviselők se tudták pontosan, hogy miként kell eljárniuk, így fordulhatott elő, hogy sok bejelentés érkezett hozzánk a különböző esetleges visszaélésekről. Az ellenőrzést végző felügyelők eddig 15 bűnvádi feljelentést tettek, de eddig mindössze néhány önkormányzatban végeztük el a behatóbb ellenőrzést. Az említett 15 esetben, úgy tűnik, kétségtelen, hogy hamisítás történt. Volt olyan eset, hogy felkeresett bennünket az érintett személy és kijelentette, hogy biztos, hogy nem írt alá semmit és az is biztos, hogy semmiféle kérelmet nem nyújtott be. Ennek ellenére mégis ott találtatott a neve a választói névjegyzéken.
Ezeknek a feljelentéseknek milyen következményei lesznek?
– Ez már a bűnüldöző szervek dolga. Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a személyiség megállapításával lesznek gondok. Több esetben felfedeztük, hogy nem rosszindulatról vagy szándékosságról volt szó, hanem egyszerűen arról, hogy nem tudták, hogy kell elvégezni a feladatot azok, akikre ezt rábízták. Ezért fordulhatott elő az is, hogy párhuzamos választói névjegyzékek készültek. Gondolok itt a német és a bosnyák kisebbségre. A magyar választói névjegyzéknél még folyamatban van az ellenőrzés. A megbízottak egyszerűen megkapták az utasítást, hogy össze kell gyűjteni a neveket, és logikusnak tartották, hogy azt listába szedjék és nyomban párhuzamos listát is készítsenek. Nem volt tudomásuk arról, hogy a törvény tiltja azt, hogy bármiféle magán vagy egyéb célokra használható listát létrehozhassanak oly módon, hogy a személyi adatok sokaságát halmozzák fel. Jelenleg nagyszerűen együttműködünk az érintettekkel, akik hajlanak arra, hogy közösen helyrehozzuk ezt a dolgot, és megsemmisítsünk az így készült listákat. A német kisebbség esetében egy kisebb gyűjteményről van szó, a bosnyákoknál 30 000 nevet tartalmazó listáról.
A magyaroknál mi a helyzet?
– Ez az eljárás még nem fejeződött be. Nem tudok eredményről beszámolni. A felügyelők Topolyán is, Szabadkán is jártak. Az ottaniak készségesek voltak az együttműködésre. Jegyzőkönyv is készült, amit a másik fél is megkapott, s amikor majd elkészül az összegzés, küldeni fogok egy ajánlást erre vonatkozóan.
Az említett 15 bűnvádi feljelentést hol tették?
– Egész Szerbia területén, de jobbára Belgrádban. Ezt látván, külön kértem, hogy minden nagyobb városból küldjenek részletesebb jelentést, hogy nagyobb betekintést nyerhessünk abba, történtek-e esetleges adathamisítások, vagy hogy visszaéltek-e egyesek adataival.
A mások adatainak a felhasználása nálunk még nem terjedt el annyira a gazdasági-pénzügyi életben, mint ahogy az például Amerikára jellemző, de vajon ez a veszély mennyire fenyeget bennünket?
– Amerikában szinte mindennapos dolog, hogy valaki valami módon megszerzi mások adatait, és azzal visszaélve haszonra tesz szert. Például a szemeteskukában megtalálja valakinek az adatait, vagy elektronikus úton hozzáférkőzik a banki személyi adatokhoz az internet jóvoltából, s ezeket felhasználva, haszonszerzés céljából, csalást, lopást és egyéb visszaélést követ el. Az utóbbi években nemzetközi tanácskozásokon az amerikaiak rendszerint a személyi adatokkal való visszaélést nevezik meg a legfőbb gondnak a gazdasági életben, ami miatt évente legalább 100 millió dolláros kárt könyvelnek el. Ne gondoljuk, hogy ez Európában nem terjedt el, és hogy hozzánk nem fog begyűrűzni. Nálunk is kopogtat már az elektronikus kommunikációval, a banki adatokkal való visszaélés veszélye. Minél inkább elterjed az elektronikus úton történő vásárlás, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a személyi adatokkal ily módon is vissza fognak élni. Ezért mindenkit arra intek, hogy még fokozottabban figyeljen oda arra, hogy hol és miként teszi mások által is hozzáférhetővé a személyi adatait.
